https://verskucko.com

Címke: Világlíra

  • Eric Knight: Az üzenet

    Egy csendes percben, már nem alva s még nem ébren
    találjon rám szavad,
    ha suttogó szél borzolja az éjben
    a bükkfa-lombokat,
    e téged nyugtalan űző lélekhez érjen
    majd lopva, hallgatag,
    s zendítsen feltörő madárdal árjaképpen
    a szívemben húrokat.

    Egy néma percben, még nem ébren s már nem alva
    a halál közelebb,
    s e szem, mely látta, hogy kúsznak elő a barna
    árnyak a lomb felett,
    mint álomképedet, könnyfátyoltól takarva
    megpillant még, lehet,
    zöld csillag fényiben, de nincsen már hatalmad,
    hogy könnyítsd szívemet.

    Fordította: Tótfalusi István

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Heinrich Heine: Izlett a tea

    Izlett a tea, s vitatárgynak
    csemegéjük is, a szerelem.
    Az urak vadul esztetizáltak,
    a nők finoman, kecsesen.

    „Plátói legyen!” – követelte
    a tanácsos úr, a szikár.
    Nejének epe a lelke,
    de nyögell, hogy: „Holdsugár!”

    Kanonok-száj bömböli: „Nem kell
    túlnyersnek lennie,
    máskép belerokkan az ember.”
    „Hogyhogy?” – bámul Licike.

    „Szeretni szomoru és szép” –
    a hangja remeg belé:
    grófnőnk épp nyújtja a csészét
    a báró úr felé.

    Lett volna még a szalonban
    egy hely: a tiéd, szivem.
    Pedig te tudtad volna,
    hogy mi a szerelem!

    Fordította: Szabó Lőrinc
    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zbigniew Herbert: Szeretném leírni

    Szeretném leírni az egyszerű megindultságot
    örömet bánatot
    de nem ahogy mások
    nyúlnak a nap vagy az eső sugaraiért

    leírni a fényt
    ami bennem születik
    bár tudom nem hasonló
    egyetlen csillaghoz sem
    nem olyan világos
    nem olyan tiszta
    de tétova fény

    leírni a bátorságot
    nem húzva poros oroszlánt magam mögött

    leírni a nyugtalanságot is
    nem rázogatva pohárban vizet

    más szóval
    minden hasonlatot odaadnék
    egyetlen kifejezésért
    ami kifejtve bordaként a mellből
    egyetlen szóért
    ami elfér
    bőröm határai közt
    de látom lehetetlen

    s ahhoz hogy azt mondjam – szeretek
    rohanok mint a háborodott
    madár-rajokat nyalábolva
    és gyengédségem
    ami nem a vízből való
    víztől kér arcot
    dühöm
    a tűztől idegen
    s kölcsön kér a tűztől
    beszédes nyelvet

    így keveredik
    bennem
    amit megőszült urak
    szétválasztottak mindenkorra
    szólván
    ez az alany
    ez az állítmány

    elalszunk
    egyik kezünk fejünk alatt
    a másik égitestek halmazában

    talpunk pedig elhagy minket
    ízlelgeti a földet
    a kicsi gyökereket
    melyeket reggel
    kínok közt kiszaggatunk

    Fordította: Nagy László
    Forrás: Lélektől lélekig

  • Miroslav Antić: Tűzijáték

    A szentjánosbogarak csillagok
    vidéki rokonai
    fülig szerelmesek földszintes egükbe
    mert így hallgathatják a szél énekét
    amely csókként tapad foszforos fülükre
    azzal a balsejtelemmel töltenek el
    hogy senki sem repült még fel
    csak mert fölnézett és kitárta karját
    ha valakinek eszébe jut hogy lenézzen
    már homlokával érinti az eget.

    Fehér Ferenc fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • E. E. Cummings: Magammal cipelem a szívedet

    Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
    cipelem) soha tőle meg nem válok (ahova csak
    megyek te jössz velem; bármit teszek
    azt teszed te is, kedvesem)
    és nem ismerem a félelmet

    a sorsomban (te vagy az én sorsom) nem vágyom
    szebb világot (te vagy az én igaz világom)
    te vagy az kit a hold már réges rég mellém kijelölt
    kit a nap egyszer majd megénekel
    íme a titok mit meg nem osztok senkivel

    (a gyökér gyökere az ég a fa felett hol
    nyüzsög az élet; és magasabbra nyújtózik mint
    hova a lélek vágyni tud és az élet képzelete el nem ér)
    csoda mely csillagokat vezet a végtelen tejúton
    magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Julius Grosse: Titkos boldogság

    Mesélik, hogy sűrű erdőbe ért
    egy vándor, hol csengetyű csalogatta,
    csodás virágból font színes füzért,
    és ékül barna fürtjeire rakta.
    Hogy a világba búsan visszatért,
    bámulta a nép, mélyen megriadva:
    sok száz évet ment az idő előre,
    s nem ismertek a koszorús fejűre.

    Nekem te vagy az a csodavirág,
    s fogva vagyok álom bűvöletében,
    mi a szokás ma, nem tudom tehát,
    mintha száz év múlt volna el eképpen.
    Jövevény lettem, mivel a világ,
    a kishitű, borzong vénség szelében.
    Csak én vagyok ifjú és ismeretlen,
    üdvöm virágdíszében, elfeledten.

    Most hát ezért térek örökre meg
    hozzád s meseüdvömhöz a vadonban.
    Feledjenek! Számomra itt ered
    a lét vize s ír minden sebre nyomban.
    Fölöttem nedves sugarú szemed,
    egy halk szó, mit szádról csókkal leloptam –
    Így múljanak fölöttem ezredévek,
    s a visszautat sose leljem én meg!

    Kálnoky László fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Heinrich Heine: Szent szövetségre lépett

    Szent szövetségre lépett
    szíveddel az én szívem;
    erősen összesimultak,
    mindenben egy hiten.

    Jaj, csak a gyenge rózsát,
    kebled virágdíszét,
    csak ezt a szegény barátnőt
    lapítottuk mi szét.

    Fordította Kálnoky László

    Forrás: Lélektől lélekig

  • John Skelton: Margaret Hussey-hez

    Margit, te édes,
    szép, büszke sólyom,
    bő nyár virága,
    vagy ölyv, ott a tornyon:
    ki fény és vigasság
    és nincs benne gazság,
    csak szív és igazság;
    oly ügyes ő,
    oly szüzes ő,
    oly üde, üde nő,
    szava, szeme,
    szíve, kegye –
    tollam hegye
    bármily hevet szít,
    véle nem vetekszik,
    mert Margit édes,
    szép, büszke sólyom,
    bő nyár virága,
    vagy ölyv, ott a tornyon;
    erényes ritkaképp,
    s oly szende, zsönge épp,
    mint Isaphil, a szép,
    édes fűszerecske,
    illatos üvegcse,
    nem jobb Cassandra, szebb se;
    hű gondolatja szikla,
    remek formája ritka,
    s hiába jársz be száz helyet,
    nem lelsz ily kedveset
    és illedelmeset,
    mint Margit, az édes,
    szép, büszke sólyom,
    bő nyár virága,
    vagy ölyv, ott a tornyon.

    Fordította Nemes Nagy Ágnes

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Anna Frajlich: Eurüdiké megtalált levele

    Hát mégis megvagy
    a láb belesüpped
    a magra kész nedves talajba
    gyengéd vagy és jó
    nem vártalak
    ebben a városban, mely oly dermedt, mint kezed
    amit szeretetlen emelsz imára
    de itt vagy mégis
    arcom belefürösztöm
    a virágzó meggyfa zsenge ágabogába
    fénnyel öntöd el homályos testemet
    az izzadságcsöppek sósak, mint az óceán
    lélegzeteddel számolod a forró időt
    a vér csendünket, mint kendőt tépi szét
    de megvagy mégis
    hisz megtaláltalak ebben a hidak
    karjaitól leláncolt városban
    ne tarts fájdalomtól
    amit belém vetettél
    maradjon csak néma a völgy
    s a lombtalan, a mozdulatlan fák
    a titkos fészkek, melyekben nincs madár
    se fájdalom
    ne félj
    valamit hozok
    amitől felzengenek majd
    mind a tél dérlepte húrjai

    Fordította Gömöri György

    Forrás: Lélektől lélekig

  • George Noel Gordon Byron: Többé nem csatangolunk…

    Többé nem csatangolunk hát
    ily késő éjbe már,
    bár szívünk csöppet se lomhább
    s ragyog még a holdsugár.

    Kardról lehull a hüvely
    és a lélekről a mell,
    nem liheghet szüntelen:
    a szívnek béke kell.

    Bár az éjben érzelem gyúl
    s túlhamar megtér a nap,
    nem csatangolunk ezentúl
    holdas ég alatt.

    Fordította: Devecseri Gábor

    Forrás: Lélektől lélekig