Címke: Zajzoni Rab István

  • Zajzoni Rab István: Részeg dal

    Nem gondolok e világgal,
    Tele szívem tűzzel, lánggal,
    Tüzet, lángot szórok széjjel,
    Nincs körülem soha éjjel.

    Füttyentek én e világra,
    Fekszik, nem áll többé lábra,
    Vén ember az istenadta,
    Rothad a föld is alatta.

    Bort ide, a Ponciusát,
    Kezdjek vele véres tusát,
    Én még csak a bortól félek,
    Ha legyőzöm, holtig élek.

    Forrás: www.eternus.hu / Zajzoni Rab István: Részeg dal

  • Zajzoni Rab István: Ezeradta csaplárosa…

    Ezeradta csaplárosa,
    Kancsóját penész nyaldossa;
    Bort bele, ki lelke vagyon,
    Szomjúhozom szörnyen, nagyon!

    Bort bele a legjavából,
    Legöregebb hordójából;
    Riad a kürt a csatára,
    Gyorsan, gyorsan, itt az ára!

    Jött bor, a jó vitéz ivott,
    Csatára kelt, csatát vívott,
    Vívott kemény ellenével:
    Ide-oda lógó fejével.

    Forrás: www.eternus.hu / Zajzoni Rab István: Ezeradta csaplárosa…

  • Zajzoni Rab István: Borpatak foly a szívembe

    Borpatak foly a szívembe,
    Érzelmeim édenébe,
    Kiapadhatatlanul.
    Gondolatim minden bokra
    Föllobog az égi boltra,
    Messzelátó lángra gyúl.

    Bor a szerelem tengere,
    Pokolban feneklik medre,
    Vad hulláma eget nyal.
    Bor a szellem piros árja,
    Bor az örök élet lángja,
    Aki issza, meg nem hal.

    Rajta minden magyar ember,
    Kinek szíve nemesen ver,
    Igyék váltig tiszta bort;
    Élni fog ekképp mindnyája
    És általa szép hazája
    Halhatatlan dicső kort.

    Forrás: www.eternus.hu / Zajzoni Rab István: Borpatak foly a szívembe

  • Zajzoni Rab István: Lelkemadta víg barátok…

    Lelkemadta víg barátok,
    Hogy is bukkanék reátok?
    Isztok, mint a malomkerék,
    Ez valóban nagyon derék.

    Nem ittam száz esztendeje,
    Száraz csontjaim veleje,
    Száz jó forint marja zsebem,
    Mind a százat eltemetem.

    Föl, csapláros, föl, cigányok!
    Ingyen semmit nem kívánok,
    Bor és zene, dinomdánom,
    Száz forintért sohse bánom.

    Az én torkom pokolgödör,
    Lángja mindig jobban gyötör,
    Tüzét gonosz ördög rakja,
    Bort! a bor majd elaltatja.

    Ti meg húzzátok, cigányok,
    Lelkem az édes anyátok,
    Húzzatok rá, rúgjak egyet,
    Mit tehetnék most egyebet?

    Forrás: www.eternus.hu / Zajzoni Rab István: Lelkemadta víg barátok…

  • Zajzoni Rab István: Harcra vagyok indulóban…

    Harcra vagyok indulóban,
    Nincsen több bor a kancsóban,
    Csaplárosné, violám,
    Én még többet ihatnám.

    Mérjen ki még egy kancsóval,
    Nem fizetek ám bankóval,
    Szép ezüstöt adok én,
    Ragyog, mint a csillagfény.

    Szól a had tárogatója,
    Csaplárosné, Isten óvja,
    Visszatérek valaha,
    Valaha, vagy tán soha.

    Forrás: www.eternus.hu / Zajzoni Rab István: Harcra vagyok indulóban…

  • Zajzoni Rab István – Égig ugrándozik lelkem

    Égig ugrándozik lelkem,
    Olyan nagy az én örömem;
    A nap is ma jobban hevít,
    Lelkem nagyobbítja hevít.

    Örvendek. És mért örvendek?
    De hogy is ne? minden szentek!
    Azt hittem: van egy krajcárom,
    Zsebbe nyúlok, hát van három!

    Forrás: www.eternus.hu – Zajzoni Rab István versei