Szergej Jeszenyin – Aranyos levelek kavarognak

(fordította: Rab Zsuzsa)

Aranyos levelek kavarognak
rózsásvizű őszi tavon.
Mint űrbeli lepkerajoknak
libegése a csillagokon.

Rokonom s szeretőm ez az este,
meg a völgy, melyen ősz rohan át.
A kamasz szél titkokat esdve
emelinti a nyír-rokolyát.

Oly hűvös a völgy meg a lelkem!
Puhafürtű juhnyáj a homály.
Túl, túl a halószavú kerten
csengő nevető dala száll.

Ilyen őszi borús üzenettel
nem volt tele még a szívem.
Jó volna a fűzfalevelekkel
elringani néma vízen,

holdként csavarogni a réten,
hol széna a jószagú ágy…
Örömöm keresem ködös égen.
Szerelem, hol a vágy, hol a vágy?