Kodály és Illyés ünnepére – 1982
Én együtt látom őket
egy dalban és
egy mondatban
amíg csak itt magyar van
kiadhatatlan versben
megvágott filmszalagon
eldobott hangszalagon
s e század néz rájok
lesütött szemmel – vakon.
És ha valamit hiányolnak
a hirtelen-erősek
az olykor-bátrak?!…
majd figyelem őket
mikor az idő átrak vállukra is
– szívük fölé – száztonnákat!
Mégis ők bírtak a pusztai széllel
az egybeterelt nyájat
körülnyaldosó csikaszokkal
lezsugorított akolban sötét éjjel
is egymásnak kacsintva:
hogy éppen egy okkal több
ha a milliomnyi fásult bégetésből
– jópásztorokhoz illőn –
hajnalra pontos hangot
s dallamot gyúrnak.
Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia
