(ford.: Mezei Balázs)
E keresztfát hordozta Krisztusom;
képmása, én: e fát tagadhatom?
Semmit sem ér az áldozat nekem,
a választott oltárt ha megvetem!
Hordozza vétkeink, ám illik-e
e gőgöt is magára vennie?
Képére nem tekintsz: tán azt hiszed,
fájdalmait így elkerülheted?
Keresztemet nem perli el sose
botránkozás, szószék, hamis ige.
Nem perli, nem perelheti, hiszen
gyötrőbb feszülni nincs-keresztemen.
Rosszabb a jobb: mivel a feszület
hiánya még keservesebb kereszt.
Amit az égi vacsorán adott
nekem az Úr: keresztem tagadod?
Kétled talán, hogy van erőm elég
hordozni tárt karom feszületét?
Kereszt, ha úszol, minden mozdulat,
árboc s vitorlavég keresztet ad.
Nézz fel: madártest rajza is kereszt,
tekints alá: ott lenn is ezt keresd.
Kereszt feszül égbolt és föld körött:
az egyenlítőt metsző délkörök.
Jó balzsam a kereszt, ha látható;
a láthatatlan előbbrevaló:
titokzatos kenőcs, fiatalít,
elűzi testi-lelki gondjaid.
S midőn a kínok megtisztítanak,
nem kell kenőcs: ön-gyógyszered te vagy.
S ha hévvel hordozod keresztedet,
akkor leszel keresztrefeszített.
S miként a szobrász is csak ezt teszi,
amit a szikla rejt, faragja ki,
gyötrődve bontsd ki lelked rejtekét,
s Megváltód mása, sőt: személye légy.
De mint a mágus is lehet hamis,
ön-megvetésed olykor gőgöd is.
S ahogy a jó ebédtől hasmenés,
lehet alázatodból kérkedés,
e torzszülött: ezért a jót, amit
a gyötrelemben lelsz, keresztre vidd
s az öt érzéket éppígy, mert ha nem,
közös romlásotok hamar leszen.
Mert ha a szem csak a jót keresi,
ama kígyót el nem kerülheti.
A többi négyen éppígy úr legyen
a vasnál is szigorúbb fegyelem.
S mivel e négy a térben nem mozog,
leginkább óvd a fürge szemgolyót
s a könnyen-hevülő ember-szívet,
e föld-rokont kell megfeszítened,
ha tiltott ég felé emelkedik,
s keresztre vonnod csüggedéseit.
S miként az agy a varratokon át
(képük: kereszt) tisztítja önmagát,
ne szólj, amíg a sóvár értelem
meg nem feszíttetik kereszteden.
Bármit találsz, kivánd keresztjeid,
keresztre sose mást: magad feszítsd.
A Szent Kereszt bennünk bőven terem,
ha képeit óhajtjuk szüntelen
s még inkább, ha következményeit:
a test s a lélek feszületeit.
Forrás: Magyar Bábel
