Magam csaptam be magamat,
Hogy csakis idegen kezekkel
Okozhatták kínjaimat,
Borítva százszám rút sebekkel.
Hogy idegen tekintetek
Rontása mérgezett meg engem,
S feledtetni szégyenemet,
Bosszút kell nékem is lihegnem.
Hogy minden ellenség s barát
Szenvedéseimen nevet csak,
S hogy gyengeség a békevágy,
És csak hamis nyugalmat adhat.
De élni kell – mit is tegyek? –,
Csalódtam és csalódom is még,
S borítanak majd új sebek
Százszám, és meggyötörnek ismét.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
