Előttem a manézs, a közönség,
a tisztelt publikum, a nagyvilág.
Mögöttem egy picinyke közösség:
minden, mit szeretek; a család.
Nevetni kell, ha fáj is,
nevetni a könnyeken,
kínon át is nevetni,
nevetni csak könnyeden.
Bohóc vagyok, nevetnem kell mindig,
ha lelkem fáj is, ne lássa senki.
Sírhat szívem: könny nem juthat színig,
kinn csak mosoly van, lássa mindenki.
Mosolyogj, kacagj mindig,
kacagj csak a könnyeken,
nevess, ha szív szakad meg,
nevess mindig, könnyeden.
Habos tortát dob rád a világ,
hasra esel furcsa cipőidben:
mosolyodon kívül semmit sem lát
senki: csak mosoly ül könnyeiden.
Forrás: Lélektől lélekig
