(Discrét vers.)
Mint egykor ősöm, Lantos Sebestyén:
Hazám zegzugát úgy járom én;
Csak azt zengem, mi lelkemből fakad,
Víg és bús nóta egyformán akad.
Ma ismét olvastam itt verseket,
Hölgyeknek is – amit csak lehetett (!),
– jutalmat én – anyagit – sose várok,
Boldog vagyok, hogyha köztetek járok.
– A költőnek legnagyobb diadal,
Ha rokonérzésre talál a dal:
Szép hölgyek! csókoljatok homlokon,
A férfiak meg: – ahol gondolom.
Forrás: www.eternus.hu – Réthy László versei
