Az éjmadár halott.
Teteme rázuhant a világra.
Hát hiába daloltak annyit,
hiába?
Nincsenek többé
őszinte csókok.
Egy szakadék szélén állnak
a beteg bohócok.
„A szerelem egy időben halt meg
a mesével, én csak annyit mondok” –
szólt az egyik, és még egyet léptek,
és aláhullottak a bölcs bolondok.
Forrás: Lélektől lélekig
