Vajon megtudom-e valaha
mit hagytam ott benned?
talán a tekintetem lett részed –
egy pamlagon kiterítve heverve,
vagy az a rövid, éppencsak séta,
embereket kikerülő,
álombeli, képzeletbeli préda…
bújtatni való emlék ez is, az is,
s merre a kifelé visz, kezed ma arra int,
kiparancsolt minden, mi rólam szólt,
igen, megyek, megyek már!
csak keresem a hátsó ajtót.
Azt hiszem majd egyszer megtudom,
mit hagytam ott benned,
most még nem súg senki –
lecsukódnak, pillognak a szemek,
de lesz majd egy hang, ami az igazat
mondja ki, – kivárom
könnyeső permetez
volt néhány nap, – tényleg?
vagy hogy léteztél
az csak egy……?
Forrás: Lélektől lélekig
