Nem én kések, a világ siet.
Bárhogy is mondom, nem értitek.
Nem én lassulok, ők a gyorsak.
Úgy indulnak vissza, hogy még itt sem voltak.
Instant életük tiszavirágnyi.
Pedig a kávét is főzve jó kínálni.
Szép csészéből, kortyolva hosszan.
Hátha még egy vendég betoppan.
Zacskóból port tuszkolni kapszulába?
Miféle idegbaj ült rá a világra?
Mikor gyorsultak így fel a kockák?
Ha nyolcig nem posztolsz, meg se osztják.
Özönnyi víznek kellett lefolyni…
Mire rájöttem, kár beszólni.
Hiába mondanám, lassítson a világ.
Csak nyomják a sódert, lökik a rizsát.
Pedig a dolgoknak idő kell adni.
Mint a káposztának, rotyogni hagyni…
Nem mindent lehet fogkeményen rágni.
Hiába trendi most Al dente kínálni.
De bárhogy is mondom, nem értitek.
Nem én kések, a világ siet.
Forrás: Szeretem a verseket (Feeling-magazin megosztás alapján)