Ha szemedbe nézek látom a világot,
iriszedbe bújtatott képeket látok.
Hogyha kérdezel hangod úntalan édes,
ha nem egy zenekar, akkor vonósnégyes.
Markodban rejtőző hatalmas melegség
minden idegemnek igéri az estét.
Bőröd pórusai hajnalok láváját,
édes illatukat szűntelenül ontják.
Lelkedre, hogy nőjön, ritmusokat lopok:
koppanó lépteid dübörgő nagydobok.
S neked én viszem át a fogamban tartva,
e hatalmas szerelmet a túlsó partra!
Forrás: Lélektől lélekig
