Asztalomon piros abrosz
Minden reggel,
Karaj kenyér, mázas csupor,
Kövér tejjel, jó meleggel.
Béke bennem, most jövök a
Szentmiséről,
Szinte buzog még a malaszt
Szívem forrás fenekéről.
Ottan ittam Tállya borát:
Isten vérét.
Itt is iszom Isten-adta
Békességnek szép fehérét.
Ahogy iszom, azon habos
Melegében:
A jó széna szagát szívom
Amelyen a boci tapos.
Szinte érzem istállónak
Langy homályán
Tehén-anya lomha-meleg
Boldogságát bocikáján.
Szinte hallom tejes csöbör
Csurrogását,
Tejesorrú tarka boci
Farka bojtja surrogását.
Gyermekkorom… Szomszédéknál
Bocát fejnek!
Ajkam szélén érzem ízét
Gyöngyözgető anyatejnek.
Csoda-lágyát símogató
Anyakéznek.
Ó be jó ez! Ez az emlő!
Ez a bölcső! Ez a fészek!
Emlékezés illatában,
Szagos tejen:
De jól esik lehajtani
Két karomra zsongó fejem.
Így maradni, mint a szép tej,
Elömölve:
Visszafolyni, visszabújni,
Anyaölbe, Isten-ölbe!
Forrás: Lélektől lélekig
