Rumi: SZERELEM: AZ ÉG FELÉ REPÜLNI…

Szerelem: az ég felé repülni,
Percenként ezer fátyolt széttépni,
Kezdetben életünket feladni,
Vég-lépés után láb nélkül lépni,
A létet szemeinkből kivetni,
Tulajdon szemeinket se nézni.

Mily áldott – így szóltam a szivemhez –

Szeretők hajlékába beférni,
Szemeid látókörén túllátni,
A keblek utcájába betérni.

Ó, lelkem, honnét jött a lehellet,
És szívem dobogása! ki érti?
Madaram, legyen hangod madár-nyelv,
Rejtett értelmét elmém megérti.

Szólt szívem: Láttam az ős műhelyben
Víz és sár hajlékát forrni-égni,
Az anyag házából kirepültem,
Az anyag háza teremtett élni,
Azután, erőm fogytán, befogtak,
Formátlan létet, formába térni.

Forrás: Rumi – fordította: Weöres Sándor