Vigyázva számolja ujjait
a fűszálakat négyszögbe rakja
kérdezget
és közben édes tejre gondol
leguggol
arcát elrejti titkolón
vigyázva számolja ujjait
sötét szobában
megindulnak a tárgyak
lépnek
lépnek katonásan
csak ő nem mer mozdulni
nem mer
sötét szobában
testének meztelen szépségét
ruháján keresztül
meglátták idegen szemek
piruló bőréről
örökre el akar szabadulni
a mindent látni engedő ruha
várt
hátha leveszi róla valaki
akinek igazán megmutatná
testének meztelen szépségét
ifjú éveim fiatal fája
évgyűrűk kúszva befonnak
félek
jaj félek
engem is megvár a halál
széles kapukat tárok
hogy mindent befogadjak
ha kéritek
kincsemet elosztom
mindent nektek adok
csak engem hagyjatok meg
önmagamnak
Forrás: Lélektől lélekig
