Az álmok tengere furcsa szerzet,
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden – mi itt nem – lelhető,
ott vagyunk Isten is – világot teremtő.
Az álmok világa furcsa szerzet,
az álmokban virág vall virágnak szerelmet,
az álmokban, ki van, mind angyalok,
fejükön fénylő tündérglória ragyog.
Az álmokban ritkán van szenvedés,
s ha fáj is, mit élsz – jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám,
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök…
Az álmokban így van mind –
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! Újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!
Forrás: Lélektől lélekig
