Egy szőke lány szép őzszemébe néztem
És régi hegedűk sírása fájt,
– Ó, kékszalagos majális-emlékem –
Megint elkezdjük az örök talányt?
„Szeret – nem szeret” bús boldog talánya,
Epedések zárt ablakok előtt,
Ó, erkélyeknek hervatag virága,
Séták, sírások, meglátom-e őt?
Arany fiatalságom balgasága,
Te boldogság, mely siratod magad,
Tán érezed, hogy ez az élet álma,
Melyről álmodsz majd egy élet alatt?
Ó, szőke lány, ó, kék szalag és kék szem,
Egy kis szomorúságot adj nekem,
Majális mámorát s a kéklő égen
Csillagot, mely csak nekem ég, nekem!
Forrás: Lélektől lélekig
