A téli árnyak
alatt rejtőző kristálydal-varázslat,
tavasz-varázslat, fehér hóvarázslat,
s a messzeségben szél-feszítő szárnyak.
A téli csöndben
jó menni tavaszt megsejtő örömben,
sejtő örömben, fehér hó-örömben,
s gyöngyöt nézni cseppenő tündérkönnyben.
A téli erdő
útja már mind új csillagért esengő,
csillagtavaszért, új égért esengő
és cseng a szívben szépséghangú csengő.
A téli varjak,
tudom, kísérnek és velem maradnak,
át-átszállnak egén egy régvolt dalnak,
múlt tavaszán bolondkék pillanatnak.
Tündérkönny cseppen
ágak közé lopakodó melegben,
tavaszmelegben, ébresztő melegben
– és szól a csengő, egyre bűvösebben.
Forrás: Lélektől lélekig
