Ez több mint félszáz év,
egy lépcső, egy emlék, talán az első,
és elmúlt félszáz év.
Tudom, ilyen már volt, vagy mégsem,
mert páratlan volt – nekem.
És volt egy udvar,
egy bringa,
egy Csepel, egy mosoly, egy fotós,
és több mint félszáz év.
És volt a csapat:
a stréber, a dagadt, a bunyós, a colos,
és több mint félszáz év.
Itt az alkalom rá, hát mérd fel
azt, hogy mennyit is érsz, ha érsz,
s aki néha elkísért, őt se hagyd el.
És jött a leltár:
az asszony, a lakás, az ügyvéd, a tanács,
az elmúlt félszáz év – és még néhány.
És jött az Úr, az angyal,
a doktor, a bánat, a barát,
és több mint félszáz év.
Mennyi szívbe került és pénzbe,
míg a lassú gyümölcs beért,
mennyi múltról mond mesét minden íze.
Mennyi mély vallomás,
mennyi bölcs búcsúzás,
mennyi halk árulás –
több mint félszáz év.
Mennyi hős zendülés,
mennyi csók, mennyi kés,
mennyi szép tévedés – ennyi év.
Mennyi tér, mennyi fal,
mennyi jó, mennyi jaj,
mennyi űr, mennyi rév –
több mint félszáz év.
Mennyi új tartozás,
mennyi színváltozás,
meddig tart, mennyit ér
több mint félszáz év?
Egy lépcső, magas, mély.
Meddig ér, ha elmúlt félszáz év?
Forrás: Lélektől lélekig
