– Emlékszel?
Függönyök mögé zártuk a napot.
Nem akartuk,
bántott a fénye.
Másnapos ingeink gyűrődéseit
takartuk puha éjsötétbe.
Gyufával gyújtottam holdvilágot,
sápadtat, szelídet, álmodót.
És bejött akkor a Göncöl-szekér
a szobába, s én csak álltam ott
mozdulatlan csodálattal.
Mert tudtam, hogyha mozdulok,
ha eloltom azt a cigarettát –
kialszanak a csillagok.
Forrás: Lélektől lélekig
