Fényes Holdnak hasonmása,
istennek ékes leánya!
Ne mondd, hogy a Hithez térve
tőlem elfordulsz örökre!
Te forogsz a Nap pályáján,
én forgok a Hold pályáján.
A Világszigete körül
forgunk, Nap, Hold, két útitárs.
Te a Szent Tan egyik fele,
magam vagyok másik fele.
Ketten a Tanítás vagyunk,
vonuljunk remetelakba.
Szerelmem lobbantott lángra,
az éj napnál fényesebb lett.
Míg a halál el nem választ,
nem hagyjuk el egymást ketten.
A Nap, Hold s a csillagsereg
magas égbolt fényessége.
Legény, lány és nyár virága
itt lenn a Föld ékessége.
Hegyek fölött felkelő Nap
tavaszi vad szelet támaszt.
Messzi kedvesem szívemben
sajgó vágyakozást támaszt.
Kél ragyogás kelet felől,
keleti ég ékes Holdja.
Kérlek, nyugaton ne szállj le,
verj tanyát az ég közepén!
Leáldoz a Nap nyugaton,
hogy nyugodjon, nem kell kérni.
Kelet felől támad a Hold,
hogy felkeljen, nem kell kérni.
Fehér felhő kelet felől
nem folt, mit az égre varrtak.
Mögüle a Nap kibukkan,
amikor majd ideje jön.
Szivárvány az ég közepén,
akár a Nap fényes trónja.
Én a Naphoz mentem volna:
eltakarták fehér felhők.
Kincses sziget mennyországa,
ékes sárkánypalotája.
Tanyája az isteneknek,
véli, aki reápillant.
Ó, türkizes-igazgyöngyös,
istenek széptestű lánya!
Adj házadban jó nyugovást,
nálad biztos menedéket!
Együtt hált a lány s az ifjú.
Kupa édes bort emeltek,
arakot és kumiszt ittak,
kezükkel Lótuszt formálván,
áldották a Magasságost,
szólván: Íme, betölt sorsunk,
segítsd a Tanítást-értőt!
Kitűztük magos lakodra
a Tanítást-őrző zászlót!
Rab Zsuzsa fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
