Fodor Ákos: Jelentés-vázlat a jelenidőről

valahogy úgy, mint a csecsemők:
iszom, iszom és szomjazom,
megkívánok és elunok,
fogok, megszorítok és elejtek,
elsírom magam,
unatkozom, félek.

Mindentől függök, de alig függök ö s s z e.

Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza-
borzadok egy másiktól.

Nevetnem kell, nevetnem bizonyos szavakat hallva, látva.

Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál
kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom
egy színen, formán, hiányon; jót csodálkozom olyasmin,
hogy hajlik az ujjam.

Bízom. Ragaszkodom. Hamar
felejtek. Valahogy így.

Jöhet
a jövő –
úgyis jön
– nem hívom.

Forrás: Lélektől lélekig