Ha ez a levelem
megérkezik,
Édesem, gondolj rám egy kicsit.
Képzelj magad elé:
szivarozgatok,
Fáradt vagyok és csendes és nagyon elhagyott.
Azt gondolom, maholnap
meghalok,
S azt is gondolom, nem kár, ha meghalok.
Elküldöm neked ezt a
levelet,
De nem mint régen: csevegni veled.
Tudom én, kopott rongy
már a szavam,
Jaj, hogy kényes szavam is odavan.
De kell, hogy mégis írjak
teneked,
Kell, hogy búsan nézd e bús jeleket.
Felszakadó sírásod kell
nekem,
Szivarozgatva tűnődni ezen.
Gyilkosság ez, gyilkosság
ez, tudom,
De lásd, egyedül kínlódom nagyon.
S szívemnek jólesik ez a
kis meleg:
Hogy még valaki felsír, ha izenek.
Forrás: Vers mindenkinek
