Violás égbolt borul a tájra,
hullámok villognak alóla,
hangot hoznak a végtelenségből,
zúdulnak egymásba-karolva.
Balcsiknál zordan mormol a tenger,
szüntelen reszket a rózsafa.
Szép ez a tenger, vad szeretettel
mintha a lelkemhez szólana!
Tenger, te lelkem habos testvére,
két szemem ragyogva megcsodált,
de én még ifjan szabad hajóval
akarom járni az óceánt.
Én még sokáig akarok élni,
szállani előre sebesen.
Zabolát vetni lehet a vízre,
de énrám, de énrám sohasem.
Forrás: Szeretem a verseket
