Lacul codrilor albastru
Nuferi galbeni îl încarcă;
Tresărind în cercuri albe
El cutremură o barcă.
Și eu trec de-a lung de maluri,
Parc-ascult și parc-aștept
Ea din trestii să răsară
Și să-mi cadă lin pe piept;
Să sărim în luntrea mică,
Îngânați de glas de ape,
Și să scap din mână cârma,
Și lopețile să-mi scape;
Să plutim cuprinși de farmec
Sub lumina blândei lune –
Vântu-n trestii lin foșnească,
Unduioasa apă sune!
Dar nu vine… Singuratic
În zadar suspin și sufăr
Lângă lacul cel albastru
Încărcat cu flori de nufăr.
A tó
Kék taván a rengetegnek
Rózsák bontják szirmaikat.
Ezüst habot ver a hullám,
Lenge bárkát játszva ringat.
Tóparton alá s fel járok
Hallgatózva, várakozva,
Nád közül hogy ő kiszökken
S odaomlik a karomba.
Vizek szelíd szava csábít,
A kicsiny csónakban párom.
Kihull a kezemből a kormány,
Pihen evező-lapátom.
Holdnak halvány sugaránál
Ringunk mély-mély bűvöletbe.
Szellő lebben, zizzen a nád.
Az ezüst hab csendül csengve…
Oh, de nem jön! Én magamban
Sóhajtozom egyre mind itt
A kék tónál, melynek tükrén
Tündérrózsák ezre nyílik.
(1939/1950)
Finta Gerő fordítása
A tó
Sárga, súlyos vízirózsák
ülnek kék tükrén a tónak.
Sűrű erdő tava szintjén
fehér utat szánt a csónak.
S én a parton álmodozva…
mintha tán csak arra várnék,
hogy a nád közt felbukkanjon
s rámboruljon a szép árnyék.
Mintha csónakomban ülnénk,
mintha habmoraj dalolna,
mintha nyele a lapátnak
kezemből halkan kihullna.
Éji varázs alatt úsznánk,
holdsugárral elkeverten…
fel-felcsobban az ezüst víz,
hűs szél zizzen nádon-berken.
Nem jön senki! – egymagamban
küldöm sóhajom az égnek.
Erdei tó acélkékjén
sárga vízirózsák égnek.
(1951/1962)
Hajnal Anna fordítása
A tó
Sárga vízirózsák terhe
Hull az erdő kék tavára;
Fehér habfodrait szelve,
Borzolja egy könnyű bárka.
S én a part hosszán bolyongok,
Mintha várnám, hallanám
Őt, ahogy kilép a sásból
És puhán borul reám;
Hogy a kis ladikba szálljunk,
Habmorajban, esti csendben;
S én kezemből már a kormányt
És az evezőt kiejtem;
Hogy majd elbűvölt gyönyörben
Siklunk holdvilágos éjbe –
Szellő zizzen át a nád közt,
Cseng a fodros víz zenéje!
Óh, de nem jön!… Sóhajtozva
Állok, társtalan epedve
Kék tavamnál, melyet sárga
Vízirózsák ezre fed be.
(1961/1968)
Franyó Zoltán fordítása
A tó
Erdőn sárga vízirózsák
Nyílnak kék vizén a tónak.
Fehér fényű gyűrűzések
Sűrűjében ring a csónak.
Őrá várok itt a parton,
Érzem nyughatatlanul:
Jönni fog, nádból kibukkan,
S lágyan kebelemre hull.
Majd beugrunk csónakunkba,
Melyhez halk habok simulnak,
Kormányunk kihull a kézből,
Evezőink is kihullnak.
Siklunk drága bűvöletben,
Hold süt, ránk szitál a fénye,
Szellő suttog benn a nádban,
S cseng a hullámok zenéje.
Ó, de nem jön… Fáj a szívem,
S csak sóhajtok, árva lélek,
Partján sárga-vízirózsás,
Csodakék tavam vizének.
(1961/1974)
Áprily Lajos fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
vágyakozás, szerelem, magány
