A nap mint rézvörös korong
vacog a hideg égen,
a szív ilyenkor elborong:
Nem láttam napot régen.
A szív ilyenkor elmereng,
s tavaszi fényre vágyik:
– pattanj ki, rügy, ne szenderegj,
zöldellj ki újra pázsit!
Jöjj, hóvirág, szépülj világ,
virulj tavaszi fényben,
mosolyogj rám, tűnt ifjúság,
ragyogj, mint réges-régen!
Forrás: Meglepetésvers.hu
