Szemközt a fiúmei kikötő,
elől a nagy világítótorony.
Lobban, forog, forgó fénykévéit
futtatja végig a hullámokon.
Hátam mögött a sziklarepedésben
parányi fényű szentjánosbogár.
Kis hangya, kóbor pille, valaki
az ő fényénél is hazatalál.
Hát én, hát én világítok vajjon? –
Csobban a tenger csorba sziklaélen.
Se fárosz nem lettem, se fénybogár.
A parton állok két fény közt, sötéten.
Forrás: Lélektől lélekig
