A lombos erdőben
fényszeplős aljnövényzet:
tömör törzsek között
rezeg gubanc ezüst.
A fenyvesben rézsút
fénysíkok szeldelik
a teret, tű-avarral
terítve a kopasz föld.
Pókhálós málnabokrok,
deres bogyók, diófák
mögött a repceföld, most
derengő puszta rög,
párába futva. Hátrébb két
hosszú épület,
magtárak. Muskotály-
fényben odébb a dombon
gesztenyefák sötéten;
jelentésük: kísértés.
Hűtlenség könnyűsége:
boldognak is miért, ha
voltam már, megmaradnom?
Kihull nehéz, túlérett
boldogságom szívemből –
nem ragaszkodom hozzá.
Még jó, hogy esni kezd:
egyszerre itt a zordabb,
komoly, tevékeny évszak.
Rohanni, buszra szállni
lehet, kapkodni és
kapaszkodni. Hajszálnyi
kétely marad csak vissza:
fontosságom fogyása.
Forrás: Lélektől lélekig
