Vad sűrűségben, fák ága-bogán,
párzó bogarak sárga potrohán
bújkáló kék s rubintos fény cikáz,
prédalesben smaragdos gyík vigyáz,
a rengeteg minden kis leshelyén,
fűszálakon, s a lombok tetején
zsibongva zsong, nyüzsög az életár,
tojásain kuksol a gerle már.
Kakukk kakukkol, csip-csip trilla szól,
rigófütty rikkan árnyas lomb alól,
s a vadmogyorócserjék tetején
mókus zörög, mint illetlen ledér
táncoskobold, jókedvű, surrogó,
s fejemre koppan friss, zöld mogyoró.
Szédülten fekszem, édes zűrzavar
zsibong fejemben, s furcsán fölkavar
e párázó, fanyar erdővarázs,
a homlokom izzik, mint a parázs,
és hangtalan sóhajtok: – Istenem!
köröttem itt ez mind, mind: szerelem!
Forrás: Lélektől lélekig
