Papp Jenőnek, a paraszt apák
fiának szeretettel ajánlom
Az éjszakában úgy látom
ma is
szegény szemeidet, anyám,
mint mikor mellém hajoltál
a zengő fák alatt
s mi futottunk ketten
nesztelen iramban merre csoda lengett,
merre apám lábnyoma eltűnt régen
porban,
sarjúban, kalászok mögött,
vihar előtt… Lásd most
úgy futok megint
és kereslek Téged, ki messze
maradtál tőlem
s most ebben az őszben csak
magam hordom őseim arcát,
arra amerre a fák, a szívek és a kalászok alusznak.
Forrás: Lélektől lélekig
