Fuldoklik már a széternyedt szoba.
A politúros asztal és a székek
vén arca kéksötét homályba réved.
Vár rám a lépcső villogó foga.
De lenn a fürdő-strandon, a Dunán,
piroscsíkos, vizes trikók feszülnek. –
Jó ára van a könnyű tüllnek,
a friss szél futkos fodrai után.
Nem volna rossz az ódon Óbudába,
ingujjba lenni, vagy nem is ruhába.
Kis korcsmában a sört isszák. – Talán,
ha én is innék, habzana a szám.
Száradt a számpadlása és a nyelvem.
Jaj, inni kell, de akkor föl kell kelnem.
1922
Forrás: Vers mindenkinek
