1
Távol szeretteimtől,
s tőled, te drága hon!
Vándorlom a világot
végetlen útakon.
És lábam a nagy úton
fáradva lépdegel,
mert vállaim tetézvék
butyornak terhivel.
Eldobtam én a terhet,
nincs többé vállamon;
és mégis vajh mi csüggeszt?
És mégis vajh mi nyom?
Boldogtalan fiú te!
Mely tégedet lever,
nem válladon… szivedben
az óriás teher.
2
Hová, hová az égi úton,
darusereg;
azért hagyjátok-e a tájat,
mert nem meleg?
Vándorlok én is, ámde pályám
ellenkező:
a szerelem forró honából
jégsír felé.
Pápa, 1841
Forrás: Vers mindenkinek
