…érkeztél…amikor nem vártam,
Hajnal: Álmok forrása, napkelte…
Ülök bénán megigézve,
S lelkemben megnyílt lelked kertje…
Mit tegyek, hogy ne szálljon fel,
Fészket rakjon a pillanat?
Mit írjak, hogy ne riadj el,
S szívemben otthon tudjalak?
Hajnalom! Látod az álmot?
Mindig magammal hurcolom,
Vele van telve minden percem,
Ő mozdít hajszol utamon!
Látod az álmot? Tükörbe nézz csak!
Ő tekint majd vissza rád,
Ő rajzol a lényed fölé
Csillagvirágos glóriát!
Szavak! Ó milyen kevés
Amit belőletek szabok…
Ülök bénán, igézetten,
S botladoznak a mondatok…
Bárha tudnám, mindazt, mi átjár
Némán is oltárodnál vallani,
Bárha elhinném önmagamról,
Hogy vallanak pillantásaim?
Oldozz fel Hajnal!
Te vagy a templom,
Te vagy a zsoltár, és a fény!
Érkeztél, amikor nem vártam
Mint a Nap áradtál belém!
Égek, de nem fáj ez a tűz!
Sóvárgásom is áhítat.
Nyitva a lelkem, ömölj belém,
Hiszen a fényed már átitat.
Lelkemben megnyílt lelked kertje,
Hajnal-harmatán csillan a fényed!
Hagyd, hogy én legyek a kertész
Csillagvirágos vőlegényed!
Forrás: Lélektől lélekig
