barátaim is lassan elmaradtak
az ösvény két oldalán idegen arcok
elesettségem közröhej tárgya lám
íme az ember mondtam magamnak
íme az ember és négykézlábra álltam
szégyenkezem és nem felejtek s mindez nem érdem
az idő hálója elejtett szabad vagyok
a jövendőt tanúnak nem idézem
maradék terveim nem kérem számon senkitől
nézem a csillagos eget és mezítelen fekszem a porban
fegyverektől nem félek ha kívánjátok megölhettek engem
nem bántam meg semmit nem is védekezem
magamtól félek sorsom eseménytelen
nyugodt vagyok mint a kő minden reménytelen
Forrás: Lélektől lélekig
