1.
Kimegyek az útra, még szelíden
Csillognak a fehér kavicsok…
Csöndes éj; Istent figyeli minden
És csillag csillaggal társalog.
2.
Ünnepi ég tündöklik felettem;
Alszik a föld, puha, kék varázs;
Mi dörömböl, mi fáj úgy szívemben:
Vágy, remény? vagy lelkifurdalás?
3.
Nem, ez a szív nem hisz már a vágynak
És nem bántja elmúlt zűrzavar:
Szabadságot és békét kíván csak,
Aludni és feledni akar.
4.
De nem sír kell neki, nem enyészet –
Szeretnék pihenni, végtelen,
De hasson át a dús, a nagy élet,
De ne fojtson többé kebelem:
5.
Zengjen körül mindig bűvös ének,
Két szerető mámoros dala,
És csobogjon fejemnél a szélvert
Tölgyfalomb örökzöld moraja.
Fordította: Szabó Lőrinc
Forrás: Lélektől lélekig
