Aki melléből a szivét éjjel kiszakítja, a rózsa után nyúl.
Levelét, tövisét neki adja a rózsa,
neki önti a tányérjába a fényt,
neki tölt poharat fuvalommal,
szerelem árnyai neki zizegnek.
Aki melléből a szivét éjjel kiszakítja, magasra hajítja:
az nem hibáz,
megkövezi a követ,
az órából neki vér harangoz,
órája a markából az időt kiüti:
gyönyörű labdákkal játszhat,
s szólhat rólad és rólam.
Fordította: Lator László
Forrás: Lélektől lélekig
