Romhányi József (Nagytétény, 1921. március 8. – Budapest, 1983. május 7.) író, költő, műfordító, a magyar nyelvi humor kivételes mestere. Nem véletlenül emlegetik „Rímhányó Romhányiként”: meghökkentő rímei, szócsavarásai és játékos állatfigurái mögött pontos emberismeret és eleven társadalomkritika rejlik.
Eredetileg muzsikusnak készült, zenei tanulmányokat folytatott, és a zene egész pályáját végigkísérte. Dolgozott a Magyar Rádió dramaturgjaként, valamint a Magyar Televízió művészeti vezetőjeként; operaszövegkönyveket írt, operákat és musicaleket fordított. A Macskák magyar dalszövegeit is neki köszönhetjük.
Sokan már gyerekként megismerkedtek a humorával, anélkül, hogy a nevét tudták volna. Nepp Józseffel együtt dolgozott A Mézga család történetein, szövegeivel pedig Bubó doktor és Mekk Elek világát is gazdagította. A Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki magyar változatának bravúros nyelvi játékai szintén az ő munkáját dicsérik.
Állatverseinek népszerű gyűjteménye, a Szamárfül halála után jelent meg. Ezekben a rövid történetekben az állatok nagyon is emberi gyarlóságokat mutatnak: hiúságot, ostobaságot, önzést, megalkuvást. Nevetünk rajtuk, aztán olykor magunkra ismerünk. Romhányi költészetében a nyelvi játék az emberi természet görbe tükre is.
Forrás: Móra Könyvkiadó; Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság; Nemzeti évfordulóink 2021
