Szerző: Mária Németh

  • Kamarás Klára: Három özvegy balladája

    Három özvegy áll a sarkon,
    isten tudja, mit fecsegnek,
    órák óta tart a pletyka,
    megszólása embereknek.

    Három özvegy. Víg beszédnek
    nincs közöttük vége-hossza,
    aki elment, siránkozás
    többé vissza úgyse hozza!

    Ha nagy-néha szóba kerül?
    Szebb az emlék, mint az élet.
    Maga festi mind a három,
    magának a vágyott képet.

    – Milyen is volt? Minden éjjel
    ölelése hozott álmot –
    így dicsekszik, kit az ura
    nap-nap után ütött-vágott.

    – Hű voltam, mint szent az égben –
    szól a másik, az a beste,
    kit a szomszéd ölelt, ha az
    ura nem volt otthon este.

    – Más asszonyra rá se nézett,
    engem végig úgy imádott…
    (Hej, pedig sok bokor alja
    mesélhetne, hogy mit látott!)

    Már csak ez maradt, csak ennyi,
    ábrándok és festett képek.
    A könnyek rég felszáradtak.
    Három özvegy, három élet…

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kamarás Klára: Anyám köténye

    Emlékek között foszló kelme…
    de szép is volt anyám szerelme!
    Soha nem járt ő feketében,
    pedig fagy fészkelt bús szívében.

    Köténye tele volt virággal,
    százszorszéppel és tulipánnal.
    Fekete éjben virágillat,
    viharfelhők közt is volt csillag,
    mert bánatát szívébe zárta,
    ne lássa senki, milyen árva.

    Jól emlékszem, hitt benne végig,
    hogy fel fog szállni, fel az égig,
    s két füstös felhő fenn az égen
    összefonódik újra, szépen.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kamarás Klára: Aludj, anyám, aludj!

    Nem este és nem reggel,
    te éjjel kettőkor születtél.

    Már akkor sem hagytál aludni,
    és hónapokig minden éjjel
    kettőkor újra sírni kezdtél.

    Nappal aludtál, éjjel bőgtél.
    Talán ez volt a bosszú tőled…
    Bosszú!
    …amiért megszülettél,
    pedig apádat már rég nem szerettem.

    Nekem ráment az életem…

    Hidd el, mindent csak érted tettem,
    hogy neked más és sokkal jobb legyen.

    Nem tudtam még, hogy romlandó az élet,
    akár a gonddal főzött lekvár, vagy befőtt:
    ha felhabzsoljuk, vagy eltesszük télre,
    mindig, de mindig csak egy vége van…

    Most menj! Elég volt.

    Hagyj aludni végre…!

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Heltai Jenő: Mozi

    Vászon. Homály. Rikoltó hirdetések.
    Muzsika. Híradó. A film pereg.
    Lóverseny. Autók. Pisze flapperek.
    Gengszter. Detektív. A lyoni érsek.
    New-yorki árvaház, ezer gyerek.
    Az angol flotta. Chaplin: bölcs csavargó.
    Mélyhangú, álomszőke Greta Garbo.
    Hold. Víz ezüstje. Hervadó berek.
    Micky egér. És hűvös mese-szőnyeg,
    Mely úttalan útján a levegőnek
    Bagdad fölé röpíti utasát.
    Könny. Kacagás. Mint happy-end, a Végzet.
    Egy centiméter igazi költészet
    És háromezer méter butaság.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Heltai Jenő: Diadal

    Azt súgja néha-néha lelkem,
    Hogy szebbet, jobbat érdemeltem,
    Nevem sugárzóbb fénye mellett
    Valamicskével több szerelmet.

    Sugárzóbb fényt és több szerelmet…
    Nem fáj, hogy ebből semmi sem lett
    Nem fáj, hogy a remények, álmok
    Romján ma egymagamban állok.

    Nem fáj, hogy semmit el nem értem,
    Ejh, boldogulni nem nagy érdem.
    A szenvedésben, pusztulásban,
    Bár szomorú – de szebb varázs van.

    Hogyha a szívem panaszának
    Csak egyszer is visszhangja támadt,
    Ha egy dalom könnyet fakasztott,
    Mit bánom én a sok kudarcot!

    És hogyha egyszer egy leány volt,
    Aki egy percig értem lángolt:
    Ma fittyet hányok mindeneknek,
    Mit bánom én, ha nem szeretnek!

    Egy dal, amelyet emlegetnek,
    Egy csók, amelyet nem felednek:
    Bármi rövid volt, bármi rég volt,
    De diadalnak épp elég volt.

    Forrás: Magyarul Bábelben

    Heltai Jenő Diadal kulcsszavak siker kudarc szerelem emlékezés megelégedés

  • Falu Tamás: Esti ima

    Ne fájjon a lelkem,
    ne fájjon a testem,
    legyen, ki felemel,
    amikor elestem.

    Amit méznek érzek,
    epévé ne váljék,
    kövessen a béke,
    mint jóságos árnyék.

    S ha majd jő a halál,
    szóljon hozzám szépen,
    s ne a hátán vigyen,
    hanem az ölében.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Erdős Virág: Az Örkény-jelenség

    „Egy parafa dugó, mely semmiben sem különbözött
    a többi parafa dugótól,
    (Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent), beleesett a vízbe.
    Egy ideig, amint az várható volt,
    úszott a víz színén, aztán különös dolog történt.
    Lassan merülni kezdett, lesüllyedt a fenékre,
    és nem jött föl többé.
    Magyarázat nincs.”

    (Örkény István: Jelenség)

    Jelenség/2.

    Egy gombóc,
    mely semmiben sem különbözött a többi gombóctól,
    (Artúrnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    beleesett a vízbe.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    vidáman úszkált a víz tetején,
    aztán
    különös dolog történt.
    Kiugrott a fazékból,
    elszaladt,
    és nem jött vissza többé.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/3.

    Egy szimpatikus fiatalember,
    aki semmiben sem különbözött a többi
    szimpatikus fiatalembertől
    (Jézus Krisztusnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    fogta magát, és lesétált a partra.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    ide-oda szaladgált a víz tetején,
    jött-ment, pancsolt, poénkodott, kenyérdarabkákat hajigált,
    aztán
    különös dolog történt.
    Lassan merülni kezdett,
    lesüllyedt a pokol fenekére,
    és nem jött föl többé.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/4.

    Egy illető,
    aki semmiben sem különbözött a többi illetőtől
    (X. Y.-nak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    beleesett egy nőbe.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    úszkáltak a boldogságban,
    aztán
    különös dolog történt.
    Az illető fogta magát,
    visszahúzta a zokniját,
    és hazament a feleségéhez.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/5.

    Egy nagy rakás szerencsétlenség,
    mely már ránézésre sem különbözött egy
    valóságos istencsapásától
    (Erdős Virágnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    beleesett a bűnbe.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    megpróbálta villámgyorsan visszacsinálni,
    a Gyehenna Tüzére gondolt,
    meg a tavalyelőtti fürdőruhájára,
    aztán
    különös dolog történt.
    Ahelyett, hogy kiköpte volna,
    bekapott még egy falatot.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/6.

    Hirt G. Sándor,
    aki semmiben sem különbözött a többi kis
    hülye dugótól
    (a “vasesztergálás virtuózának” mondta magát, de kit érdekel az ilyesmi?
    Az ilyesmi senkit se érdekel)
    pechére pont beleesett az ominózus száztizenpár billió-millió főbe.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    maximálisan meg voltak elégedve a munkájával,
    még étkezési hozzájárulást is kapott,
    sőt,
    még iskolakezdési támogatást is kapott,
    sőt,
    még üzemorvosi ellátásban is részesült,
    amikor különös dolog történt.
    Behívatta magához a főigazgató és azt mondta neki,
    hogy a viszont látásra.

    Magyarázat nincs.

    Jelenség/7.

    Egy hányatott sorsú,
    ámde sokra hivatott ország,
    mely semmiben sem különbözött a többi
    hányatott sorsú, ámde sokra hivatott országtól
    (magyarnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    beleesett a szarba.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    megpróbált valahogy kikecmeregni,
    nyújtózkodott, pipiskedett,
    dúl-fúlt, ágált, toporzékolt, szitkozódott, szerencsétlenkedett,
    aztán
    különös dolog történt.
    Lassan merülni kezdett,
    lesüllyedt a legmélyére,
    és nem jött föl többé.

    Magyarázat nincs.

    (Bónusz)

    Egy nagy magyar író,
    aki semmiben sem különbözött a többi nagy magyar írótól
    (Örkény Istvánnak mondta magát, de mit jelent egy név?
    Egy név semmit se jelent)
    egy csendes, nyári délután fogta magát,
    és leült az íróasztalához.
    Egy ideig,
    amint az várható volt,
    szorgalmasan üldögélt,
    aztán
    különös dolog történt.
    Lassan emelkedni kezdett,
    felröpült az égbe,
    és nem jött le többé.

    Magyarázat nincs.

    Forrás: erdosvirag.hu

  • Csukás István: Helyetted élek, azt hiszed?

    Helyetted élek, azt hiszed?
    Azt képzeled, hogy helyetted él
    a költő? Szememmel nézel,
    fülemmel hallasz, orrommal
    szimatolsz, tüdőmmel lélegzel?

    Együtt ejtjük teherbe a Múzsát,
    szuszogva, lihegve a kuplerájban,
    de a nemibeteg-gondozóba
    már egyedül járok? S ha náthás
    vagyok, rosszkedvű, vagy eliszom
    az eszemet? Akkor is velem
    repülsz? Egészen a pocsolyáig?

    Esendő vagyok, mint mindenki,
    s nem biztatlak semmire,
    mint az öntapadós Isten.
    A költő nem művese,
    s nem lélegeztető gép.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Csukás István: Hagymaillat, por, beethoven-szimfónia

    Hagymaillat, por, Beethoven-szimfónia
    dől be az ablakon, az ajtóba vágott levélrésen
    festményeket dobál be a postás, a bélyegen
    nagy költők lepecsételt arca, a cigaretta
    dobozán Kossuth Lajos, a pénzen Petőfi,
    kiretusálták szépen József Attila keserű
    fintorát, Ady Endre is a Nemzeti Banké,
    Csontváry a mozikban kétóránként megőrül,
    Berda neve kocsmacégér, Vörösmarty
    haboskávéban fuldoklik, Erkel vezényli
    az ötórai táncot, Rákóczi túróst reklámoz,
    Dózsa focicsapatot edz, Hunyadi hashajtót
    árul, fia, Mátyás ugyanolyan ízű sört,
    Kosztolányit épp most preparálják,
    talán tökmagot lehetne elnevezni róla,
    s hogy ne duzzogjanak a többiek sem,
    lehetne még Bartók-ropi, Kodály-keksz,
    Árpád-csülök, Arany János-hurka, Krúdy-szörp,
    Jedlik Ányos-kása, Kőrösi Csoma-fédervájsz,
    Babits-lepény, Kassák-kolbász, Rippl-Rónai-
    cipőhúzó, Bem-fagyi és Szent István-mézesmadzag.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Csukás István: Ez a csöpögős orrú ősz

    Ez a csöpögős orrú ősz itt ért utol Szárszón,
    a postára ballagtam éppen a napilapokért.
    – Szia! – köszöntem neki. – Szia, ősz! Hogy vagy?
    – Szcsrr! – szörcsögött bánatosan, és tény, hogy
    csöpögött minden lukból, menekültek a kutyák,
    a macskák kényesen mosakodtak, a rigók pislogva
    a fejükre húzták a fészküket, csak én és
    a vasúti sín nem bújtunk sehová, vonultunk
    hármasban, párhuzamosan, ki-ki elmerengett
    a saját baján, a vasúti sín az elgurult
    fejű költőn, a csöpögős orrú ősz, hogy
    mennyi a sírnivaló, én azon, hogy miért
    halunk meg egy kicsit minden ősszel.

    Forrás: Magyarul Bábelben