https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Hajnal Anna: Te, ki az éjben énekelsz

    I.
    Eső esik s künn nőnek füveid,
    te legjobb, akié vagyok
    hullasd rám égi cseppjeid,
    szomjas füved vagyok…
    füved, fád, boldog állatod,
    növesztesz, itatsz, csókjaid
    átjárják zsenge tagjaim
    hajlásait.

    Széppé fürösztött örömed,
    ó nézz rám mindig! el ne hagyj!
    vágyaid hadd formáljanak,
    formák mestere vagy.

    Lehelletedben leng hajam,
    s öröm reszketteti szivem,
    te szerető, szerettető,
    vedd el szivem…

    Te ki az éjben énekelsz,
    a cseppek csöpp fülemilék,
    szivem szólalt meg? vagy szived
    énekli szét
    szerelmünk, amely édesebb
    jázminoknál s illatosabb,
    kedvesebb hangú nálad nincs,
    ének mestere vagy.

    II.
    Fogadj el, hadd legyek tied
    mint erdőn tiszta szarvasok,
    akiket táplál, rejteget
    füvekkel, fákkal vadonod,
    kiknek léptében táncod lejt
    és könnyűséged száll, szökell,
    s gőzölgő boldog orrukon
    szabadságod lehell…

    Szabadság, illat szivemen!
    erdőt idéző tág lehek,
    éjjel és ázott lomb szaga,
    esők, szelek és fellegek;
    értetek fájó szerelem
    álmomban is sír, felriad,
    mint messze, hegyről zuhanó,
    testvérnek felelő patak.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hajnal Anna: Nem szerethet mindenki

    Fontos, hogy megtanuld: nem
    szerethet téged mindenki.
    Lehetsz te a világ
    legfantasztikusabb szilvája,
    érett…, zamatos…, kívánatosan
    édes, és kínálhatod magad
    mindenkinek, de ne feledd:
    lesznek emberek akik, nem
    szeretik a szilvát. Meg kell
    értened: hogy te vagy a világ
    legfantasztikusabb szilvája, és
    valaki, akit kedvelsz, nem szereti
    a szilvát, megvan rá a
    lehetőséged, hogy banán legyél.
    De tudd, ha azt választod, hogy
    banán leszel, csak középszerű
    banán leszel. De mindig lehetsz a
    legjobb szilva. Vedd észre,
    hogyha azt választod, hogy
    középszerű banán leszel, lesznek
    emberek, akik nem szeretik a
    banánt. Töltheted életed további
    részét azzal, hogy igyekszel jobb
    banán lenni, ami lehetetlen hisz te
    szilva vagy, de
    megpróbálkozhatsz megint a
    legjobb szilva lenni…

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hajnal Anna: Külön idő

    Széles golfáram: nagy idő
    sodrásod selymesen ragyoghat,
    körém a semmi burka nő,
    buborék gömb, belül sajogtat.

    Külön időm külön pereg,
    pörgetheted szivárványgömböm,
    ebből már ki nem léphetek,
    külön időm a külön börtön.

    Különös szörnyek néznek rám:
    boldogtalanok, emberek,
    síró szivárvány arcukon
    külön időm külön pereg,
    kaméleon színük alatt
    falsápadt bánatuk sajog,
    időm elpereg, elapad,
    belül vagyok, külön vagyok.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hajnal Anna: Borostyánkőbe zárt bogár

    Borostyánkőbe zárt bogár,
    még látszik hajszálgyenge csápja,
    belezárta a lágy halál
    a kemény hallhatatlanságba.

    Itt csillog mint üveg mögött,
    egykori vergődése hol van?
    sírt, bogárhangon zümmögött,
    elszállt a sírás, mondd meg hol van?

    bezárva, páncélos halott,
    örökre rajta díszruhája, –
    az a kis lélek van, ha volt,
    köröz hangtalan zuhanása.

    1959

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hajnal Anna: A menekülő

    Menekülés közben, hogy betértél,
    szűk konyhánkban, matracokra dőlve
    elnyújtattad végre fáradt lábad,
    le nem merted vetni szűk cipődet,
    lábadat, a sebest-bedagadtat
    féltél, hogy többé be nem fogadja.

    Három napig ültél fent a liftben,
    hatodik emelet magasában,
    romok közt a szűk üvegkalitban,
    körülötted villanyfény-pokolban
    bombák robbantak fel mennydörögve.

    Három napig fenn az égzengésben
    reszkettél egy háromlábú széken,
    negyedik nap, megállt az ostrom,
    romok közt a nyaktörő magasból
    térden, hason, esve, csúszva szöktél
    porban, romban, hóban hempergőzve.

    Amire az utca-szintre értél
    – nem zihálni! – álltál szívdobogva
    néptelen, visszhangos sivatagban.
    Elhagyott utcákon általkúszva,
    leső fegyverek közt zsibbadozva,
    elhagyott kísértethídon által
    egymagad az éjben át Budára:

    polgárok a pincékben lapultak,
    katonák a futóárkok mélyén,
    batyuk, hullák fölött botladoztál
    havas kerten át ajtónkig érve.

    Szűk konyhánknak melegén remegve,
    matracunkon némán végigdőlve,
    két kezedben reszketett a bögre,
    kanala koccanva vert falához,
    míg a hóból olvadt lötty teában
    elolvadt a szaharin kristálya.

    Kilenc éhezőhöz tizediknek
    meg nem tűrt a menekvők tanácsa
    s néhány óra múltán útra váltál,
    havas küszöbünkön általléptél,
    golyók-átszabdalta havazásba,
    éjbe, fagyba, halálba, magányba.

    Könyörgésed visszhangos teremben
    szívem magas falai közt szálldos,
    lassú lépted havon megcsikordul,
    imbolyogva tűnsz a hóesésbe,
    s némán bolyongasz tovább a szívemben.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Három torzó

    Hétfőn fáradtan ébredek,
    fáradtan az eljövendő
    hétközi életek lehetőségeitől.
    Hétfő reggel kezeslábas életbe öltözöm,
    kérges a reggelem,
    bütykös a dél, önkívület az este.
    Kedd reggel pihent életet veszek föl,
    estig vagyok a restje.
    Szerdán szivarozom,
    mindenképpen munkálkodom
    a marathoni összeesésig.
    Csütörtökön jövök rá,
    hogy közel a vég,
    de a kezdet még késik.
    Péntek a kötelező derű:
    elragadom a babonától,
    csakazértis húsra fogom,
    vagyis úgy teszek, mintha melegedném
    nulla Kelvin-fokon.
    Szombaton zeuszi életet öltök,
    kicsapongót: egyszerre vagyok
    főisten és főördög.
    Vasárnap megadom magam
    derű előtti borúnak,
    és este nagyot mulatunk:
    hétéltűek – egyhaltúak.

    Született kétezerben.
    Kijárta a szenilitást
    felső, középső, elemi fokon,
    majd a befejezett
    munkát rombolta le a kezdetekig.
    Leköpdöste a megfogható
    részleteket,
    lassan hinni kezdte az elvont egészet.
    A Holdtól visszaszállt a Földre –
    ez volt a legnehezebb:
    nem tudta megszelídíteni.
    Már gyermek volt, mikor
    nagy ínség ette a világot,
    az élesztőt ötezerért
    adták, dermesztő volt a nyár;
    ő lassan elfeledte
    az ábécét; elhunyt
    kilencszázharmincnyolcban,
    nagy szerencséje volt:
    nem érte meg az első világháborút.

    Ezen igazolvány
    kelt, mivel kelnie kellett,
    tanúsítandó, hogy
    nem szabad feledni az első szerelmet,
    mert az örökkévalóság
    csak első kóstolásra
    bizonyul örökkévalónak.
    Igazoljuk tehát,
    hogy kezdet nélkül nincsen holnap.
    Igazoljuk továbbá,
    hogy – főleg beletörődés folytán –
    elviselhetőbb holnapok lesznek,
    de emiatt
    egyre inkább fog fájni a kezdet.
    Igazoljuk, hogy ebbe mégse
    akar beletörődni, amióta
    s ameddig tudja eszét.
    Igazoljuk, hogy igaztalan
    minden szófia-beszéd,
    mely szerint végül kikopik
    vagy meg is hal talán,
    mielőtt megérné a szüretet.
    Igazoljuk, hogy elsiratták.
    Igazoljuk, hogy született.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Kérvény

    Alulírott, ideiglenes
    lakos a XX.
    század negyedik, ötödik,
    hatodik s hetedik emeletén,
    alulírott, vagyona: még 30–40 év,
    kamatok: infarktus, vélt véletlen, ki tudná,
    vagy szándék, elborult, alulírott,
    egyenlőre bejelentve, ott, ahol
    köröztetni fogja előbb – utóbb
    Elmúlás (őfelsége), és lefoglalja majd
    ingó verssorait,
    alulírott, külföldi bolygókon honos rokonait tudakozván,
    alulírott, született júliusban, elkárhozott
    mind a négy évszakban,
    alulírott, még mindig félúton
    (és félúton tán mindörökké),
    alulírott, szolgálatos
    a tájon, ahol tinta tóban
    béka hangol, sás sötétség sustorog,
    csillagokat csődítenek, láthatatlan ostorok,
    alulírott, ki szólott nagy-kiáltván:
    Hiszek, Uram! Légy segítségül
    az én hitetlenségemnek!
    alulírott, megutálván a föltámadás szadizmusát,
    alulírott, a XX. század hetedik
    s a VII. század huszadik emeletén egyszerre,
    ideiglenesen;
    alulírott, kinek fejére láthatatlan
    csillagokról hull látható ezüst-korom,
    alulírott, éjjeliőr egy
    tört-ezüst koron, amely majd
    beolvasztódik alulírottal együtt;
    alulírott, aki nem írt alá
    szerződést se a régvoltakra,
    se a sose-leszre
    (vagy volna valami “Gentlemen’s Agreement”, amelyről
    az érdekeltek se tudnak?
    jól vagyunk eleresztve!);
    alulírott, álomba lassúdó rettenettel,
    nem tudván mennyire kelendő
    portéka a jövendő, alulírott,
    alulírott, ideiglenes,
    ideiglenes mindörökké,
    meghallgatván a végítélet
    trombitáját (Honegger-dallam-volt talán),
    alulírott, rovásán több millió
    halállal, születéssel, átmenettel,
    alulírott, átmenet remény s rettenet közt,
    alulírott, ideiglenes,
    ideiglenes mindörökké,
    alulírott, a hetedik,
    a huszadik, az ezredik,
    milliomodik halál
    és millió-egy születés
    súlya alatt, alulírott, alulírott.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Övön alul

    A szorítóban
    övön alul ütött a másik.
    Tíz másodperc – csak ennyi
    maradt a föltámadásig.

    Hát megkóstoltam a halált.
    Tisztességtelen volt a harc.
    Mert ott sosem akarhatod,
    amit akarsz.

    Énnekem nem kell jutalom
    (nem mintha kapnék valahol) –:
    csak annyi, hogy fölmentsetek
    a MÁSOK bűnei alól.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Öregek könyve (részlet)

    Mi örömöt tartogat még az élet?
    (Tartogat-e valamit egyáltalán?)
    A mások örömét,
    örömeinkből fakadottak örömeit
    (az öröm megmaradásának elve,
    ha mi már meg nem maradhatunk).

    Örömeinkből fakadott örömök
    visszaszállnak fejünkre,
    mint az áldás,
    mint az átok
    (egy tőből fakadt e két szó,
    egy törzsnek két hajtása,
    egy arcnak két orcája,
    egy madárnak két szárnya:
    egyikkel előre röpül,
    a másikkal hátrafelé;
    és közös sírba temetődik,
    élni az öntudatlanságot
    halál után,
    mint éltük
    születés előtt –
    hisz azelőtt is megvolt mindkettő,
    csak éppen nem tudtunk róluk,
    mint ahogy nem fogunk
    tudni majd azután sem).

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Vallomás

    Gyermekként álmodtam felnőttkoromról,
    felnőttként álmodtam gyermekkorom.
    “Majd cigarettázni fogok!”
    “Hogyan is volt a kanyaróval?”
    A háború is játék volt, amíg
    ki nem nézte számból a falatot.
    Csak akkor riadtam, kis állat –
    beteggé tett a beteg világ.
    Bartók halálos ágyán
    kottafejekkel írt receptet
    minden leendő nyavalyánkra.

    Forrás: Magyarul Bábelben