https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Káli László: Rajtad kívül…

    Rajtad kívül nincs más menedékem,
    meddig szem ellát e sivár vidéken.
    Hozzád űz a vágyam minden éjjelen,
    s nappalom Tőled ragyog fényesen.

    Hiányzol. Ma jobban, mint máskor.
    Szeretném, ha itt lennél. Ha ölelnél.
    Hozzám bújnál, mintha soha többé
    nem akarnál elengedni. Mintha már
    nélkülem akár nem is bírnád tovább.

    Hiányzol. Tegnap óriás volt a Hold.
    Faggattam, hogy vajon hol vagy most?
    Hogy gondolsz-e Te is rám néha?
    S hogy éjjel, színezüst fényével
    betakart-e Téged? S hogy ha látott,
    vajon mosolyt varázsolt-e arcodra?
    S mit álmodtál éppen? Remélem szépet.

    Rajtad kívül nincs más menedékem.
    Hozzád s Te utánad vágyom.
    Rólad szól a legszebb álmom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juan Ramón Jiménez: Majd ismét megszületek

    Majd ismét megszületek, mint kőtömb,
    s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

    Majd ismét megszületek, mint szellő,
    s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

    Majd ismét megszületek, mint hullám,
    s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

    Majd ismét megszületek, mint tűzvész,
    s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

    Majd ismét megszületek, mint ember,
    s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

    (Végh György fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rapai Ágnes: A stílusával átkarol

                                      Philip Roth-nak

    Az arcát én nem ismerem,

    Nagyságos Úr, csak szép kezét,

    Tudom virágot félve tép,

    sóhajt, gyengéden megkötöz.

    Most félrelép. Hát istenem!

    A stílusával átkarol,

    Míg más csupán ötöl-hatol,

    Ön a lényeg fölött köröz.

    Fogalmam sincs, milyen, ha kér.

    Farmert visel? Vagy tweed zakót?

    Kedvenc étke? Lazac? Spenót?

    Szerelmes férj? Netán facér?

    A könyv felénél tartok épp.

    A kétszázadik oldalon.

    Magával lenni jó nagyon!

    Magával lenni jó nagyon!

  • Sólyomfi Nagy Zoltán: Benned és bennem

    Benned született dal vagyok,
    Megénekeltél engem.
    Újra születek benned,
    Újra születni jöttem,
    Szüless újra bennem.

    Tárd ki, csak tárd ki
    A lelked,
    Hald meg a dalt, mely
    Benned született meg

    Bennem született dal lehetsz,
    Megénekellek téged
    Újra születhetsz bennem,
    Újra születni jöttél,
    Újra születek benned.

    Tárom, csak tárom
    A lelkem,
    Hallom a dalt, mely
    Bennem született meg

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sólyomfi Nagy Zoltán: Karod óvó kosarában

    Vadló ha száguld a szélben
    hullámzón lobog sörénye
    patája hangosan dobban
    felszabadult nyerítése

    Patak ha zúdul a hegyről
    ki fékezhetné folyását
    tükrében napkorong csillan
    ki törné meg ragyogását

    Szemednek fénye ha izzik
    elhamvaszt minden sötétet
    fáradó lelkemnek mindig
    te nyújtasz jó menedéket

    Örvénylő viharok dúlnak
    hegyek közt, amerre járok
    utak után nyugovást csak
    ölelésedben találok

    Karod óvó kosarában
    enyhül bús szívem fájdalma
    homlokom válladra hajtom
    s hajtod homlokod vállamra

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sólyomfi Nagy Zoltán: Engedd, hadd történjen

    Engedd, hogy az inged alá
    könnyű szél befújjon
    Hajad hosszú fürtjei közt
    játékosan bújjon

    Engedd, hegyi patak vize
    arcod megsimítsa
    Mélyről bukkant hűvösével
    lelked szomját oltsa

    Engedd kelő Nap korongját
    szemedben csillanni
    Tüzesedő vörös fényét
    véredbe olvadni

    Engedd, hogy a föld alattad
    támaszod lehessen
    Lábad hóban, selymes fűben
    útjára mehessen

    Engedd magad friss erdőben
    szűz ösvényen járni
    Nem gondolni semmire sem
    semmire sem várni

    Engedd, szikla repedésén
    ujjad mohát érjen
    Szemlélni csak a világot
    s hagyni, hadd történjen

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ralph Waldo Emerson: Idézetek

    „Ha rokon a lelkünk, kell, hogy összetalálkozzunk.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Vicky Ceelen: Idézetek

    „Ha valahányszor, amikor mosolyt csaltál az arcomra,
    a kezembe kaphattam volna egy csillagot,
    már az egész esti égbolt a tenyeremben lenne.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Simone Weil: Idézetek

    „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után,
    ami a miénk.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Moretti Gemma: Most egy kicsit…

    Most egy kicsit
    elhalkult minden;
    fákon a lombok friss nesze,
    ablakon a zápor permete,
    madarak hangja fátyolos lett,
    elhallgatott a tücsök-ének.

    Most egy kicsit
    minden céltalan lett;
    a “valami szépre váró”
    reggeli ébredések,
    a felhőket figyelni,
    hisz te is ezeket nézed,
    szél tenyerébe temetni arcom,
    mert a hűvösét te is érzed.

    Most egy kicsit
    minden megfakult;
    fölöttem félig-nyílt szemmel
    közömbös csillagok,
    sápadt és gyorsan tűnő a holdkaréj,
    s alig fényesebbek a nappalok,
    nincs kedvük tündökölni.
    Te nem vagy itt.
    Az idő fáradt bogárlábakon vánszorog.

    Forrás: Lélektől lélekig