https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Kosztolányi Dezső – Tenger és vihar

    És néha vágtatunk, mint őrült tengerészek,
    recseg-ropog hajónk,
    kegyetlen vashajónk,
    hullámokon, ködön megyünk, örök merészek.
    A szél, a köd jajong,
    hogy sír, jajong
    és vasbordáival feszül meg a fedélzet,
    oda se könnynek és oda se semmi vérnek,
    hajrá, tovább, tovább,
    mindég tovább, tovább,
    csak nyargalunk vadul, mint bomlott tengerészek.

    Sötét sziklákon át,
    millió poklon át
    szállunk tovább, tovább, szegény agyunk oly részeg
    és rí a felleg is és sziszeg a kötélzet,
    ordítoznak: csodát,
    csodát, barbár csodát,
    s csikorduló foggal csapunk neki a vésznek,
    káromkodunk, vérzünk, orkánok fütyörésznek,
    zápor zuhog, kén és pokol zuhog,
    s hajrá, hogy minden a habokba halt,
    habzsoljuk az otromba diadalt,
    mint részeg matróz a nehéz rumot.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos – Egy megbeszélésem, velem

    Jó vagyok?
    Nem.

    Rossz vagyok?
    Nem.

    Szép vagyok?
    Nem.

    Csúf vagyok?
    Nem.

    Gazdag vagyok?
    Nem.

    Szegény vagyok?
    Nem.

    Nyertes vagyok?
    Nem.

    Vesztes vagyok?
    Nem.

    Vidám vagyok?
    Nem.

    Komor vagyok?
    Nem.

    Igaz vagyok?
    Nem.

    Hamis vagyok?
    Nem.

    Élni vágyom?
    Nem.

    Halni vágyom?
    Nem.

    Valamit végre mondj nekem!
    Nem.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Reményik Sándor: Csak így…

    Hogy miért csak így:
    Ne kérdezzétek;
    Én így álmodom,
    Én így érzek.

    Ilyen messziről,
    Ilyen halkan,
    Ily komoran,
    Ily ködbehaltan,
    Ily ragyogón,
    Ily fényes vérttel;

    Űzött az élet,
    S mégsem ért el.

    Menedékem:
    A nagy hegyek,
    Az élet fölött
    Elmegyek;

    S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen:
    Én, örök vándor, s örök idegen.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Fodor Ákos – Love story

    Addig kerestelek,
    míg meg nem találtál

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fa Ede – Haiku

    kiábrándulni
    ki tudna nálunk jobban. –
    s mindig van miből…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mikolai Bertics Mihály – Ha eljössz…

    …Hozd magaddal a csendet,
    hajadban
      az erdők illatát,
    homlokodon
      a derűt,
    szemedben
      a csillanást,
    tekintetedben
      a reményt,
    mosolyodban
      a kacajt,
    orcádon
      a pírt,
    kebledben
      a dobogást,
    ölelésedben
      a bilincset,
    köldökcsészédben
      a forróságot,
    lépteidben
      a méltóságod.

    …Ha eljössz,
    te, magad légy
    a semmi, s a mindenség;
    leple az éjnek,
    tüze a napnak,
    ringató ének,
    pirkadó ablak,
    gyöngye a mélynek,
    hullámok habja
    csörgő patakban,
    vágyódás csókja
    ajkakra szórva,
    szivárvány csíkja,
    szemekben szikra.

    …Ha eljössz, hozd magaddal
    másik énemet,
    amit csillaghulláskor
           nálad hagytam.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos – a szeretésen

    a szeretésen
    kívül minden emberi:
    tett: romépítés

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Váci Mihály – Szelíden, mint a szél

    Szőkén, szelíden, mint a szél,
     feltámadtam a világ ellen,
     dúdolva szálltam, ténferegtem,
     nem álltam meg – nem is siettem,
     port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
    cirógatott minden levél.

    Szőkén, szelíden, mint a szél,
     minden levéllel paroláztam;
     utamba álltak annyi százan
     fák, erdők, velük nem vitáztam:
     – fölényesen, legyintve szálltam
     ágaik közt, szép suhanásban,
    merre idő vonzott s a tér.

    Szőkén, szelíden, mint a szél,
     nem erőszak s akarat által,
     ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
     áradtam a világon által,
     ahogy a sas körözve szárnyal:
     fény, magasság sodort magával,
    szinte elébem jött a cél.

    Szőkén, szelíden, mint a szél,
     a dolgok nyáját terelgettem,
     erdőt, mezőt is siettettem,
     s a tüzet – égjen hevesebben,
     ostort ráztam a vetésekben:
     – így fordult minden vélem szemben,
     a fű, levél, kalász is engem
     tagad, belémköt, hogyha lebben,
    a létet magam ellen szítom én.

    Szőkén, szelíden, mint a szél;
     nem lehetett sebezni engem:
     ki bántott – azt vállon öleltem,
     értve-szánva úgy megszerettem,
     hogy állt ott megszégyenítetten
     és szálltam én sebezhetetlen:
    – fényt tükrözök csak, sár nem ér.

    Szőkén, szelíden, mint a szél,
     jöttömben csendes diadal van,
     sebet hűsít fényes nyugalmam,
     – golyó, szurony, kín sűrű rajban
     süvített át, s nem fogott rajtam,
     s mibe naponkint belehaltam,
     attól leszek pusztíthatatlan,
    s szelíden győzök, mint a szél.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dutka Ákos – Örök óta

    Engedd, hogy vékony, reszkető kezemmel
    Lebontsam hamvas, illatos hajad.
    Ha így ülsz elém, – mintha ezer éve
    Sok ezer meghitt, boldogságos éve
    Ismerném a szemed, puha válladat.

    Száz asszony, kiket őseim szerettek,
    Kikért fellobbant mindig ez a vér,
    Száz ősöm minden szomorú, szent álma,
    Száz ősöm csókot, vágyat osztó párja
    Ma mind benned él, Tebenned él.

    Együtt jövünk már sok száz emberöltőn,
    Száz boldog, száz csókos életen át,
    Ismerem a szemed, ismerem a vállad,
    Az ajkad, a véred, a lelked, a vágyad:
    Örök óta érzem a hajad illatát…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos – Portrévázlat

    titkok-titka, te,
    nem vonásaid szépek:
    arcod gyönyörű

    Forrás: Lélektől lélekig