„Semmi sem képes oly magasra nőni
és oly mélyre hullani, mint az ember.”
Forrás: Lélektől lélekig
Szerző: Mária Németh
-
Friedrich Hölderlin: (idézet)
-
Brown, H. Jackson: (idézet)
„Amikor azt mondod: Feladom!,
gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja:
Egek, micsoda lehetőség!”Forrás: Lélektől lélekig
-
Hatos Márta: Ajándék
Eljött a Sors hozzám,
váratlanul éppen,
ajándékot hozott,
meglepetésképpen.
Pillangós masnikkal
körülkötve szépen.
Kibontom a dobozt,
mit rejthet a mélye?
Gyönyörű ing benne…
– Pont erre vágytam!
A Sors keze nyúlt
a „márka” jelzést
eltakarva, lágyan
rám teríté ingét,
kéjesen mosolyog:
– Viseljed sokáig,
pontosan rád szabott!
S el is tűnt már gyorsan,
mint akinek itten
semmi dolga nincsen,
csupán véres kéznyomát
hagyta a kilincsen.
A Nessus-ing rajtam,
azóta is hordom,
– kentaurnak vére kínnal ölő méreg –
ez lett az én sorsom.Forrás: Lélektől lélekig
-
Reményik Sándor: Magános öröm
Mondod: a bánatod magános,
Az örömöd ó, még magánosabb,
Sötétség vagy, ha éjszakába jársz,
De árnyék vagy, ha reád tűz a nap.
És minden árnyék külön libegés
És minden árnyék néma, külön élet,
A bánat őket összesöpri-mossa,
A fény mutatja meg a különbséget.Mondod: a bánatod magános,
De volt-e már mély, zengő örömöd?
Ölelni vágytad a széles világot
S a vágy, öröm szívedbe fúlt, törött.
Vágytál röpülni, önmagadon túlra,
Nem messze, csak egy rokonszellemig, –
Az örvendezőt hűvös mosolyok
Önnön szívébe visszakergetik.Mint kehely szélén zengő aranycsöppek:
Az örömital benned muzsikál,
Túláradna, de nincs merre-hova,
Leperegne, de csak habozva áll.
Raksz vértet, páncélt a szíved fölé,
De ver a szíved vért, páncél alatt –
Ujjongva szólnál: most boldog vagyok!
– És összeszorítod a fogadat!Forrás: Lélektől lélekig
-
Farkas István: Küzdelem
az út menti bokrok között botladozom
tövisek karcolják a bőröm
összeszorított fogam közt véres könnyeim
íze égeti szikkadt nyelvem
tüdőm sípol büdös levegőt szív
szemem nem látja a napfényt
eső nem mossa arcomajándékot követeltem tőled
s nem akartam amit kaptam
Jónásként elbujdostam
de nem hajóra szálltam s most
nem jön a cethal mely lenyel
majd végül partra köp
csak vánszorgok itt
valahol az út melletttudom hogy most is figyelsz rám
és megveted bolond büszkeségem
amely bajba sodort engem
de hidd el megbánás és
alázat is van bennemés hiszem hogy egyszer az én sóhajom
hívja a földre az angyalokat
hiszem hogy egyszer az én vérem festi vörösre a folyókat
hiszem hogy egyetlen leheletem vihart támaszt
és szemem-kék színű lesz az ég
melyen át megláthatlak végre
s akkor megmutatod nekem az utatmutasd uram oltárod hadd tegyem rá a szívem
Forrás: Lélektől lélekig
-
Jékely Zoltán: Intő szavak süldő macskánkhoz
A bokrok alján szép a szerelem,
mikor a tél tavaszról álmodik;
jó hancúrozni zörgő levelen,
és jó, ha két körmös kar átszorít.Azért, macskánk, ne menj a kertbe ki,
még gyenge vagy te, reszketős, törékeny;
bármit izen az éj, ne higgy neki,
maradj nyugton az ablak könyökében.Künn azalatt kurjongat s figuráz
a hörcsögképű, tüskebajszú kandúr;
fortélyos énekére jól vigyázz,
fogadj szót, és ne menj az ablakon túl.Hadd kacsingasson bedagadt szeme,
rührágta, ritka bajszát hadd pödörje,
hadd mászkáljon, mint Orbán szelleme,
a ház előtt éjjente föl-le, föl-le!Mert jaj neked, véged van, ha kimész:
egyet-kettőt szökik és megragad
s máris szorítja két nagykörmű kéz
tigrisbundás, ártatlan derekad.És akkor hallom majd a jajgatásod,
a rémület kéjből szakadt szavát:
(ó, édes-véres, vad összecsapások!
bokrok, mohák, hajnalok, éjszakák –)– Ha nem tudnád még: ez a szerelem;
a kín a kéjből is mindig kicsap rád;
friss-föld-szagú tavaszi éjjelen
ezért zokognak künn a macskák.Forrás: Lélektől lélekig
-
Lewis Carroll: (idézet)
„A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak,
sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.”Forrás: Lélektől lélekig
-
.Kaktusz: Hogy mit kívánok neked a lét minden napjára?
Hogy mit kívánok neked a lét minden napjára?
Azt, hogy lássál,
Hogy a sötétben is lásd a fényt,
Hogy a háborgó világ ellenére is
béke lakjon a szívedben.
Hogy egyedül se legyél magányos,
Hogy tudjál örülni a vannak,
Hogy ne hazudj magadnak hamis örömöket,
Hogy megtaláld a kezdet tisztaságát,
Hogy ne sírasd az időt,
Hogy meglásd benne a végtelen lehetőségét,
Hogy a csendben,
a benned levő csendben
meghalljad a lelked szavát.
Bölcsességet kívánok,
sok-sok bölcsességet,
Hogy felismerd,
Hogyan helyes lépned,
Mit érdemes meglátnod,
Mit kell megtenned,
Mit kell szólnod,
Hova kell eljutnod.
Hogy soha semmit ne kelljen
megbánnod.Forrás: Lélektől lélekig
-
Harcos Katalin: Ha majd…
Ha majd fényt adni lesz újra lángom,
s tudok visszanézni megbocsájtón,
ha a fájdalom már csak emlék,
s leteszem múltunk minden terhét,
ha árulásod már fájni nem fog,
talán leszek derűs. Nem boldog,
de könnyeim mind elapadnak
s enyhet, vigaszt lelek magamnak.
Ha benned majd a múltat látom,
lehetsz egykor csupán barátom,
de könnyben, kínban gyötrődöm addig,
s lelkem sötét bánatba hanyatlik
magányba burkolózva, fájón,
fényre, melegre, reményre vágyón.Forrás: Lélektől lélekig
