https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Kemény Simon: Lábaim

    Mily vörösek, mint égő rubinok,
    És sárgák néha; harsogó topáz.
    Hidegben félve, kéken kéklenek,
    És a halál háttérben orgonáz.

    A rémület most zöld opálszoba,
    Rohadt agyamban szűköl és gügyög.
    Fekete sávok közt a sárga hold,
    S kacag a zöldszemű Rém: a Bütyök.

    Néha emelem, néha leteszem,
    Néha leveszem, néha ráhúzom,
    De többször leteszem, mint emelem,
    És többször rajthagyom, mint lehúzom.

    Szegény, nehéz, bús lábak, néha
    Borzadva révedek felétek,
    Ha föllázadnátok egy éjjel,
    S amikor alszom: megfürdenétek.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Gyóni Géza: 1914…

    Mégis huncut az orosz,
    Megvan benne minden rossz,
    Mégis huncut az angol,
    Gonosz úton csatangol,
    Mégis huncut a talján,
    Ott a nagy hegye alján,
    Mégis huncut a francia,
    Nincs benne garanica,
    Mégis huncut a román,
    Béka terem a nyomán.

    Csinom Palkó, Csinom Jankó,
    Csontos mündungszdeklim,
    Szép, selymes gázbombám,
    Dali Hubitz-ágyúm,

    Nosza rajta, jó katonák,
    Igyunk egészséggel,
    Menjen haza kiki gyorsan
    Szép Urlaubscheinjével.

    Hej, Ocskay, Bercsényi,
    Kurucok híres vezéri,
    Pflanzer-Baltin!

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Gyóni Géza: Talpra magyar

    Talpra magyar, hí a haza,
    Itt az idő, most vagy soha.
    Rabok legyünk vagy szabadok?
    Ez a kérdés: válasszatok.

    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.

    És most jön a vicc:
    Hallgassatok ide, Panni, Jóska, Róza –
    Fenti verset nem Petőfi Sándor írta,
    Hanem Petőfi Géza.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes

    Így írtok ti

    Bródy Lili: Fiatal pesti lány Pünkösd reggel

    Én nem tudom, szoktál te is, ugye, fiatal pesti lány
    úgy sétálni fiúddal a liget szélén,
    és lóbálni olcsó Filtex-ruhában a kezed,
    és kérdezni: nade igazán, ugye szeret Bélus,
    csak mert tudod, hogy a Bélusok szokták szeretni
    a fiatal pesti lányt, akivel sétálnak a liget szélén,
    de a Bélusok aztán elmennek a hivatalba,
    és ottan mondja a főnök: kivel sétál maga
    a liget szélén, Csekélyfizetésű Béla úr?
    És Csekélyfizetésű Béla úr azt mondja:
    Ó, semmi, főnök úr, nehogy azt higgye,
    hogy házasodni akar csekély fizetésre,
    és mire a hivatalcsengő hat órát csenget, háromszor,
    megtagad téged Filtex Manci,
    és te mész és ábrándozol, és eszedbe jut édesanyád.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Karinthy Frigyes: Ady paródia, Így írtok ti

    Ady Endre: Törpe fejűek

    Nem dolgozni jöttem ide
    Nem dolgozni jöttem ide
    Törpe-fejű, mit akarsz tőlem?

    Nehéz munka az enyém
    Nehéz munka az enyém
    Mi vagyunk az Új Undokak.

    De jött hozzám egy törpe
    De jött hozzám egy törpe
    S kérdezte, mit akarok?

    „Ti vagytok az Új Undokak
    Ti vagytok az Új Undokak
    Menjetek dolgozni ti is.”

    Felgerjedt szittya vérem
    Felgerjedt szittya vérem
    S rászóltam Törpe-fejűre:

    „Hát maga megbolondult,
    Hát maga megbolondult,
    Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?”

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei

  • Gárdonyi Géza – A cica

    A cica szép kis fehér állat,
    de boszant engem szüntelen.
    Én csupa illem vagyok nálad:
    ő rád ugrik, a szemtelen.

    Én a kezed se merem fogni,
    fülét ő kebledhez feni,
    s amire nem mernék gondolni:
    bajszát orcádhoz dörzsöli.

    Én szólok, mint az Illem-könyve;
    ő meg szép nyakadhoz dőlve
    mormolgat, mint egy vén szerelmes.
    S amíg a méreg engem csikland,
    szemed reám édesen pillant,
    és mondod: „A Micó… ugye kedves?”

    Forrás: www.eternus.hu – Gárdonyi Géza versei

  • Zajzoni Rab István – Égig ugrándozik lelkem

    Égig ugrándozik lelkem,
    Olyan nagy az én örömem;
    A nap is ma jobban hevít,
    Lelkem nagyobbítja hevít.

    Örvendek. És mért örvendek?
    De hogy is ne? minden szentek!
    Azt hittem: van egy krajcárom,
    Zsebbe nyúlok, hát van három!

    Forrás: www.eternus.hu – Zajzoni Rab István versei

  • Kaffka Margit – Felelet

    Szekeres Katóka kedden, éjféltájban
    sír, zokog magában, magányos szobában.
    Maroshegyi posta hozta a levelet:
    „Szombat este óta nem törődöm veled!”

    Feltükrözi a nap a maroshegyi tóba,
    töröli a szemét Szekeres Katóka.
    Könnyű, sebes szóval írja a levélbe:
    „Megcsaltalak, rózsám, még csütörtök délben.”

    190?

    Forrás: www.eternus.hu – Kaffka Margit versei

  • Móra Ferenc – A patkó

    Bánata van Lacikának,
    panaszolja fűnek-fának:
    nem ül többet hintalóra,
    mit ér az, ha nincs patkója?

    Nagyapóka azt ajánlja:
    ezüstpatkót veret rája.
    De csak tovább sír-rí Lackó,
    nem kell neki ezüstpatkó.

    „Aranypatkó kell a lóra!”
    Nyugtatgatja nagyanyóka,
    de csak tovább sír-rí Lackó,
    nem kell neki aranypatkó.

    „Gyémántpatkó legyen rajta!”
    Édesapa cirógatja.
    De csak tovább sír-rí Lackó,
    nem kell neki gyémántpatkó.

    Fordul egyet édesanyja,
    mosolyogva ölbe kapja:
    „Mondanék én egyet, Lackó,
    nesze, egy kis mákos patkó!”

    Nekividul erre Lackó,
    kezébe a mákos patkó.
    Fölpattan a paripára:
    „Gyí, te Csillag, Kisvárdára!”

    Forrás: www.eternus.hu – Móra Ferenc versei

  • Móra Ferenc – Volt nekem

    Csalimese

    Volt nekem egy fakó lovam,
    haja-hajdinárom,
    mikor az a nagy hó esett,
    ráültem a nyáron.

    Gyí, pej lovam! Repült is a
    deres, mint a sárkány,
    fél araszttal sebesebben
    az ólommadárnál.

    Gyí, te hóka, meg se álljunk
    hetedhét országig,
    kerítetlen kerítésig,
    kerek tó sarkáig.

    Ott azután szürke lovam
    fejem alá kaptam,
    legeltetni legelőre
    nyergemet kicsaptam.

    Nem volt egy csöpp alhatnékom,
    mégis fölébredtem:
    egér ette meg a lovam,
    farkas meg a nyergem.

    Odajött egy juhászlegény,
    eltátotta száját,
    szedte, vette szűrujjából
    fűzfa furulyáját.

    Furulya a juhászlegényt
    fújja, fújja, fújja.
    Mese, mese – mondja tovább,
    aki jobban tudja!

    Forrás: www.eternus.hu – Móra Ferenc versei