Szerző: Mária Németh

  • Romhányi József: A teve fohásza

    Monoton
    üget a süppedő homokon
    a sivatag lova,
    a tétova teve
    tova.

    Hátán rezegve
    mozog a
    rozoga
    kúp
    alakú púp.
    A helyzete nem szerencsés.
    Apró, szemcsés
    homokkal telve
    a füle, a nyelve.
    Sóvár szeme kutat
    kutat.
    Még öt-hat nap
    kullog, baktat.
    Az itató tava távol,
    s oly rettentő messze meg az oázis.
    Erre utal az alábbi fohász is:

    – Tevék ura!
    Te tevél tevévé engem eleve,
    teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
    Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,
    de tévednél, vélvén,
    vén híved neved feledve
    elvetemedve
    vádol.
    Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
    mivel levet – vert vederbe
    feltekerve – nem vedelve
    lett betelve
    a te tevéd szenvedelme.
    Te nevedbe
    legyen eme
    neveletlen tevetetem
    eltemetve!

    S evezzevel ava teve
    levelkévét kivilevelhevelteve.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: A pék pókja

    Az apróka
    pók-apóka,
    s a porhanyó
    potrohú
    pókanyó
    a pékségben
    a szennyezett
    mennyezetre
    nyálból való
    máló
    hálót
    font, –
    pont.

    A kópé
    póknép
    pótlék-
    hálókat eresztve
    keresztbe
    a pókasztal fölött,
    hálóból ebédlőt kötött.

    Félt a péppel pepecselő pék,
    hogy odapök
    a pók,
    illetve a liszttel
    hintett púpos pépre tisztel.
    Ezért leseperte az apróka
    pókpárt a padlóra.
    Csattant a fapapucs –
    Fuccs!
    Így járt pórul a két pupák
    pék
    pók.
    Pukk.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Moszkitó-opera

    Ott, hol a kásás
    nád, sás
    lepte lápra lépve
    süpped alább
    a láb,
    köröskörül
    borús köd ül,
    s éjszakára
    nyirkos pára
    száll a sárra,
    sárga gázba’
    hüledezve ül a hüllő,
    borzong a borz és vipera,
    ott hallható a Moszkitó-opera.

    – Züm – zendít rá kóros
    dalára a kórus.
    Aztán tovább érleli
    a vérbeli
    sikert egy tenor.
    Hangja a kórussal egybeforr.
    Először egy dúr-áriát,
    majd egy finom moll-áriát,
    és végül egy maláriát
    ad elő.
    Mily szenvedély, vad erő!
    Hogy lázba hoz ez a mester,
    kísért, bárhogy hessegesd el.
    Utána a tenyér csattan,
    és az izzó hangulatban,
    a vak, fülledt éjszakákon
    felcsendül a Kinin-kánon.

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Szamármese

    Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak volt
    egy csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre.
    De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt
    Csömörön az öreg dőre Göre Döme csengeri
    csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc,
    kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgő
    dőre öreg.

    Így hát csurig csorgatta csöbörbe könnyeit,
    és csúfos csődörcsődöt mondott az örökké ődöngő-
    lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri csengős
    pörgeszőrű göndör csődöre.

    Szomszédságban élt a fösvény Szemere,
    annak volt egy nőstény szamara.
    A szamárnál szamarabb Szemere sem szerzett
    hamarabb szamárfi szamarat szomorú szamara
    számára, ezért sok szemérmes szamárkönny
    szemerkélt a szamárnál szamarabb Szemere szomorú
    szamara szemére.

    Ámde mit csinált egy szép napon az örökkön
    ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri
    csengős pörgeszőrű göndör csődöre és a szamárnál
    szamarabb Szemere szemérmes szamárkönnyet
    szemerkélő szomorú szamara?
    Na mit csinált?

    Öszvért!

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Nyúliskola

    Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
    iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
    A tanító ott középen az a nyúl,
    kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
    Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
    hallgatják is tátott szájjal.

    – Az egymást tapasztó
    táposztó
    levelek képezte káposzta
    letépett
    levelein belül tapasztalt betétet,
    mely a kopasztott káposzta törzse,
    úgy hívják, hogy torzsa.
    Ha most a torzsára
    sorjába
    visszatapasztjuk
    a letépett táposztó káposztaleveleket,
    a tapasztalt rendben,
    akkor szakasztott, helyesen
    fejesen
    szerkesztett káposztát képeztünk.
    Ez a lecke! Megértettük? –
    kérdezte a nyúltanár.

    Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
    – Akkor rögtön feleltetek! –
    Lapult a sok tapsifül,
    füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül!

    – Nos, felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj két lábra, s vázold hát,
    mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?
    – Jóllakok! – felelte elképesztő képzetten
    a kis káposzta-kopasztó ebugatta,
    de a tanár megbuktatta.

    Forrás: MEK – Romhányi József válogatott versei

  • Romhányi József: Kecskére káposztát

    Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.
    Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.
    Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,
    Elmondom kecskéül!

    – Mekk!
    Egyelek meg,
    de remek
    kerek!
    Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!
    Egyenes jellemek
    benneteket elkergetnek!
    Mekk!
    De szerfelett kellenek
    keblemnek
    e levelek.
    Egyet lenyelek!
    Nem! Rendesen legelek…
    Mekk!
    De eme repedezett fedeles levelek,
    melyeket emberek nem esznek meg,
    nekem teljesen megfelelnek,
    ezeket nyelem le.
    Belembe lemehetnek.
    Mekk!
    Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek
    lettek fedelek.
    Ezek e melegben egyre epedeznek,
    meg-megrepedeznek.
    Nem tehetek egyebet,
    egy rend levelet lenyelek.
    Mekk!
    De erre eme bentebb szerkesztett levelek
    egyre feljebb keverednek,
    rendre fedelek lesznek,
    melyeket szemetesvederbe tesznek.
    Erre teremtettek benneteket?!
    Mekk!
    Elengedhetetlen meg kell ennem
    e fejben lelt leveleket.
    Le veletek!
    Nyekk!
    Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek,
    de megmentettelek!
    Mekk!

    Forrás: MEK – Romhányi József válogatott versei

  • Romhányi József: Parainesis, melyet egy légy intéz leendő fiához

    – Már egy hete
    vagy te pete!
    Legyen már belőled légy!
    Legyen,
    mint minden legyen,
    rajtad is hat láb
    legalább.
    Szárnyaid is legyenek,
    a fene egye meg!
    – Mert ha légy vagy, légy
    légy!
    – mondta vagy száz légyöltő
    előtt a költő.
    Beszédében tartott egy kis szünetet,
    mert a kis légy éppen akkor született.
    Aztán befejezte atyai intelmét:
    – Kerüld el azt mindenképp,
    ami ragacsosan tapad.
    Menj! A mai naptól magad
    szerezd meg az eledeled.
    Legyek ura legyen veled!
    A tanácsok ellen a kis légy nem lázadt,
    de oly lámpalázat
    érzett még a legelső faláskor,
    mit egy színész is csak nehezen palástol.
    Bele is sült rögtön – mákoskalácsba.
    Nem hallgatott az atyai tanácsra.

    Forrás: MEK – Romhányi József válogatott versei

  • Romhányi József: Ebigrammák

    Ebigramma

    Ebihalból nem lesz más, csak béka,
    még ha
    bálnává válni volna is szándéka.

    Tavaszi madárdal

    Tavaszt zengenek a madárkák.
    Soha kedvesebb dalárdát!
    Ám az egyik némán kushad.
    Csak nem készül kritikusnak…

    Bálnabál

    Az óriás bálna
    maskarában ment el az álarcos bálba.
    Ám nem kapott táncost az oktondi állat,
    hiába öltözött szardíniának.

    A pesszimista keszeg

    A lüke sügér egy kérdést feszeget:
    miért pesszimisták az apró keszegek?
    Végre választ adott rá a megkérdezett:
    – Amíg be nem kaphat egy harcsát a keszeg,
    borúlátó leszek.

    Tyúk vagy tojás?

    Rég gyötrődve kutatjuk,
    hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.
    A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,
    csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?

    Veszélyes mese

    Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat,
    míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat,
    a némán lapulva leskellő kobra
    ott várt moccanatlan, mint önmaga szobra.
    Így hát vedd alapul:
    a nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul.

    Állati jogok

    Törvényről és jogról vijjogott a héja,
    és ettől égnek állt a jérce taréja.
    Mert tudta, hogy ebből származnak a bajok.
    Ez a törvény vérzik, és ez a jog sajog.

    Méhek

    Szorgalmukról döngicsélnek.
    Mézesmázos öndicséret.

    Gólya-vendégség

    A szívélyes gólya mit vett a fejébe?
    Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.
    Sőt továbbment – még a kicsik is jöhetnek!
    De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek…

    Okozatosan

    Elfutott a verés elől
    a gazda kutyája.
    Előle a rémült macska
    felkúszott a fára.
    Ettől persze felrebbent a
    faágról a veréb,
    s az egésznek a muslica
    itta meg a levét.

    Románc

    Zománclavórt sodort partra az áradat.
    Bús románcot látott, ki később ráakadt.
    Lágy domborulatán kamasznyi teknős ült,
    és ragyogott szegény. Azt hitte, megnősült.

    Sületlen tréfa

    Az orrszarvú vastag
    pótszarvat növesztett,
    s úgy vélte, tőle már a bölény
    is reszket.
    Megduplázta erre szarvait
    a bölény,
    hogy ne nyomassza az
    ellenséges fölény.
    Most várná a poént,
    ki ébren fülel.
    Reméljük, nem sül el…

    Forrás: MEK

  • Harcos Katalin: Asszonyi fohász

    Ó Uram, te mindent megbocsátó!
    Tudom, vétkem égbekiáltó,
    mert élek bűnök közt, eltemetve,
    de nézz le gyarló gyermekedre!

    Csak a jóra és szépre vágyok,
    és lásd, Uram, most hozzád kiáltok.
    A szerelmemre nincsen mentség,
    de Tőled kaptam ezt a szerencsét,
    hogy rám talált, akinek rabja lettem.
    Ne ítélj hát szigorún felettem!

    Csak szeretet a bűnöm, semmi más.
    Csak a tőled kapott kívánás,
    a boldogságra vágyó női lélek,
    csak a szép, szerelmes remények.

    Csupán az, hogy lelkem feléledt,
    és testem szívemmel együtt övé lett…
    Hogy szeretem őszintén, önfeledten,
    szent tűzben égő, tiszta hevületben.

    Soha nem nézek jobbra-balra,
    nem vágyom csalóka diadalra,
    sem öncélú gyönyörökre, kéjre,
    csak őt boldoggá tevő szenvedélyre.

    Csak adni, és nem kapni vágyok,
    de lásd, megbocsátásért kiáltok.
    Uram, Te adtál női lelket,
    ami szomjazza a szerelmet,
    s vele testet, örömre készet,
    amíg el nem veszi az enyészet.

    Akaratot is, hogy ellenálljak
    száz kísértésnek, ezernyi vágynak,
    de képességet is, hogy szeressek,
    s miatta – látod – bűnbe essek…

    Uram, segíts, hogy amíg élek
    ne ejtsenek rabul más szenvedélyek,
    de őt, engedd boldoggá tennem!
    Aztán helyette is ítélj felettem.

  • Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

    Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak
    (Előadja: Sinkovits Imre)

    Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes számban kő a kő, többes számban kövek. Nőnek nők a többese, helytelen a növek. Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek, Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek. Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek? Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek? Csók – ha adják – százával jó, ez benne a jó. Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó? Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas, Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas. Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden, Amig mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen. Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet. Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet. Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet. Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő. Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő. Több szélhámost lefüleltek, Erre sokan felfüleltek, Kik a népet felültették, Mindnyájukat leültették. Foglár fogán foglyuk van. Nosza tömni fogjuk. Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk. Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk. Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője? Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője. Százados a bakák iránt szeretetet tettetett, Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett. Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség. Nemekbol, vagy igenekbol született a nemiség? Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet, Országának nevében a követ követ követ. Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen, Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen. Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi, Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi. Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát: Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját? Ingyen strandra lányok mentek, Előítélettől mentek, Estefelé arra mentek, Én már fuldoklókat mentek. Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget. Megtanultam, két fél alkot és garantál egészséget. Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem, Anyósomat megértem… én a pénzem megértem. Hiba mentes mentő vagyok, Szőke Tisza partján mentem, Díszmagyarom vízbe esett, Díszes mentém menten mentem. Szövőgyárban kelmét szőnek. Fent is lent, meg lent is lent. Kikent-kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent. Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent. Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött, Hagyma lapult kosarában, meg egy tasak körözött. Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott. Hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott? Díjbirkózó győzött tussal, Nevét írják vörös tussal, Lezuhanyzott meleg tussal, Prímás várja forró tussal. Határidőt szabott Áron, Árat venne szabott áron. Átvág Áron hat határon, Kitartásod meghat Áron. Felment – fölment, tejfel – tejföl, … Ne is folytasd barátom! Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton. Földmérő küzd öllel, árral; Árhivatal szökő árral, Ármentő a szökőárral, Suszter inas bökőárral. Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen, Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen. A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas, Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas. Daru száll a darujára s lesz a darus darvas. Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg. Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg? Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok? Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok? Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer. “Kedves ege segedre!” köszönt a svéd mixer. Arab diák magolja: “tevéd, tévéd, téved, Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek. Pisti így szól: “Kimosta anyukám a kádat!” Viszonzásul kimossa anyukád a kámat? Óvodások ragoznak: “Enyém, enyéd, enyé”, Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié. A magyar nyelv, remélem meggyőztelek barátom, Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.

    🎧 Hallgasd meg Sinkovits Imre előadásában