Szerző: Mária Németh

  • Reményik Sándor: A szobor helyén

    Kerestem, s megtaláltam a helyet.
    Már égre nem törtek nagy vonalak,
    Csak áldozati illat lebegett.
    Körül vasrács, és belül puszta gyep,
    De a gyep közt gyöngyvirág-levelek.
    A levelek közt egy-egy karcsú szár,
    Hogy mennyi nőtt: én nem számláltam meg,
    Csak hittel hiszem: éppen tizenhárom,
    S tizenhárom gyöngy minden karcsú száron.
    Hát ez maradt: túl szobron és időn,
    Ércen, márványon, merev méltóságon,
    Új viharon, új vértanúhalálon:
    Tizenhárom gyöngy, tizenhárom száron.

    Arad, 1929. május

    Forrás: Eternus

  • Itt szövegcsere kell: a küldött változat jelentősen eltér Juhász Gyula eredeti versétől. Az ellenőrzött szöveget adom alább. Tábori Püspökség

    Juhász Gyula: Vértanúink

    A föld alól, a magyar föld alól
    A vértanúk szent lelke földalol:

    E nagy napon, hol emlék s béke leng,
    A bús bitókra hittel nézzetek!

    Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
    Minden napoknál szebb és szabadabb!

    A nap, melyért mi vérben esve el,
    Nyugodtan haltunk ama reggelen.

    Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
    Hisz onnan jönnek mind e sugarak;

    Hisz onnan árad, új világ felett,
    Szentháromságunk, mely jövőt teremt:

    Szabadság minden népnek, aki él
    S halni tudott egy megváltó hitér,

    Egyenlőség, hogy Ember ne legyen
    Mások szabad prédája, becstelen.

    Testvériség, mely át világokon
    Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.

    Ó magyarok, ti élő magyarok,
    A halhatatlan élet úgy ragyog

    Rátok, ha az egekbe lobogón
    Igazság leng a lobogótokon,

    Az Igazság, mely tegnap még halott,
    Világ bírájaként föltámadott.

    A népek szent szövetségébe ti
    Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.

    A föld alól, a magyar föld alól
    A vértanúk szent lelke így dalol.

    Forrás: Tábori Püspökség – Az aradi vértanúk emléknapja

  • Juhász Gyula: Arad

    Arad, örök magyar gyász szép arája,
    Feléd suhan ma sóhajunk, feléd,
    Ki élsz sötéten és némán az árva
    Maros mentén, mely zúg ma gyász-zenét.

    A kincses Erdély öléről ered le
    És erre tart e bánatos folyó,
    Mély morajában sír Erdély keserve,
    Mint tárogatón zengő bujdosó.

    Arad! Köszönt a csonka Magyarország
    S tört lobogóját lengeti neked,
    Mely fátyolos, mint ez október-est.

    De még lobog és égi kezek óvják,
    Selymére örök, győztes glóriát von
    A Krisztus jobbján – ama tizenhárom!

    Forrás: Irodalmi Jelen. Irodalmi Jelen

  • Sárhelyi Erika: Váll a vállhoz

    Majd egyszer megírom, ami ma fáj,
    most még görcsbe rándul tőle a toll.
    Elmesélhetem, ha nagyon muszáj,
    de jobb, ha ma láthatatlant játszol,

    és úgy hallgatod konok csendemet,
    csak így váll a vállhoz, észrevétlen.
    Mikor a sok apró rossz eltemet,
    magamat se könnyű elviselnem.

    Te csak légy velem, de ne lássalak,
    higgyem, hogy magam vagyok a Földön,
    kerülj, mint haragot a szép szavak,
    nekem ma a vers is néma börtön.

    Ismersz. Holnapra, lehet, már nem bánt
    mindaz, mi most még a lelkemen ül.
    De most kérlek, kapcsold le a lámpát,
    és csak úgy – legyünk. Ketten, egyedül.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Erdős Olga: Úton

    Autók, vonatok, buszok
    visznek el és hoznak
    vissza, mert egyik sem
    az a hely, amit bodza-
    illattól párás éjeken
    kerestem.
    Egy-egy ezüstlevelű
    nyárfaerdő
    láttán a Tisza árterében
    vagy Ravenna utcáin
    augusztuskor délben
    elhittem,
    hogy lehetne maradni.
    Aztán mégis hívott valami
    lenge lepkeszárny,
    s én megint útra keltem.
    Nem kíváncsiság hajt,
    nem is vágy, csak önmagam
    elől menekülök évek óta már.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gubcsi Lajos: Egy darab

    Egy szeplődben megláttalak
    Szerettem szenvedő világodat
    Kezemben tartom megtört arcodat
    Megbújok alattad, nem értem harcodat

    Elvesztelek, féltem hiányodat
    Féltem, nem érted magányomat
    Pici, suta kedvesem, ha ellesem
    Szádról a szót, szépet mond még nekem?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Kihez hasonlít inkább az ember: Júdáshoz avagy Jézushoz
    Egyikhez sem.
    Az ember leginkább talán mégiscsak Pilátushoz hasonlít. Pilátushoz, mert jobbára úgy keveredik a dolgaiba, mint ő. Csak úgy belekerül. Mert fáradékony, fejfájós és mosná kezeit – ami nem szokott sikerülni.”

    Ancsel Éva

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szepes Mária: Kérdező

    Mi dolga itt annak, aki szán és jót akar?
    Úgy nézik ki maguk közül, mint csodabogarat.
    Fedél nélküli idegen, hontalan.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Aki nem érti hallgatásod, valószínűleg nem értené szavaid sem.”

    Elbert Hubbard

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Boda Magdolna: éjszakák

    az álmok vonalas rajzok
    mint képregények
    rövidek tömörek
    és fekete-fehérek
    az éjszakák
    kockás füzetlapok
    rajtuk üres
    párbeszéd panelek
    a polcon altatóorvosságos
    recept – kiváltatlanul

    Forrás: Lélektől lélekig