https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Nelson Mandela: Idézetek

    „Szenvedély nélküli az az élet, amelyet kicsiben játszunk, beletörődve, hogy az életünk kevesebb, mint amire képesek vagyunk.”

    Forrás: Nelson Mandela idézete

  • Fodor Ákos: A Hold forró jegén

    Nézz a Holdra:
    olyan furcsa-szép,
    mint ha félig képzeletből volna!

    A Hold: tükör;
    benne mind a kép,
    amit csak képzelsz: fordítva tündököl!

    A Holdon minden fordítva van:
    ami biztos itt – ott bizonytalan;
    a Holdon vacog és dermed, ami ég,
    a Holdon a tűznél is forróbb a jég;
    ott az a nehéz ami súlytalan,
    de egy sóhajtásnak is súlya van!

    Nézz a Holdra,
    mintha álmodnád:
    mintha némasága hozzád szólna.

    Lépj a Holdra.
    Ez a távolság,
    mit lelkünk megtesz évezredek óta.

    A Holdon minden fordítva van:
    ami biztos itt – ott bizonytalan;
    a Holdon vacog és dermed, ami ég,
    a Holdon a tűznél is forróbb a jég;
    Végre, végre te meg én:
    siklunk-botlunk a Hold forró jegén!

    A Hold tükör, a Hold titok,
    amit sose láttál, itt láthatod;
    ám e helyen hosszan nem időzhetsz,
    mert szíved sötétül és hajad ősz lesz!

    Tükörbe nézni néha kell,
    tükörben élni nem lehet:
    ne törd, ne rejtsd pincébe el,
    de mentsd ki belőle képedet!

    A Holdon minden fordítva van:
    ami biztos itt – ott bizonytalan;
    a Holdon vacog és dermed, ami ég,
    a Holdon a tűznél is forróbb a jég;
    -Csak egy kicsit még! csak te meg én!
    siklunk-botlunk a Hold forró jegén…

    Forrás: Vavyan Fable: A hold forró jegén (idézi: Lélektől lélekig)

  • Kamarás Klára: Őszi levél

    Ez már egy másik ősz… a fáradt.
    Szél kerget tört virágot, ágat.
    Hová lett az arany lomb,
    lángoló szép levelek
    tarka varázsa?
    Elmúltak… mint az idő
    lásd, együtt süllyestek a sárba.
    Dér fedi már a mezőt,
    mint szívem a bánat…
    Fázós köd fekszik a tájon…
    Vágyom utánad…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kamarás Klára: Egy visszatérő álom

    Mostanában gyakran azt álmodom,
    hogy fölfelé megyek.
    Romos lépcsőkön és törött létrákon
    mászom, csak egyre mászom fölfelé
    és visszacsúszom mindig…újra…
    Kitartóan, de egyre nehezebben
    mindig csak újra… újra fölfelé…
    Néha fölérek: föl a csúcsra.
    Körülnézek és mindenütt romok,
    ledőlt falak és szürke sivatag,
    összezárult vagy beszűkült utak,
    ott fenn sincs más,
    csak az, mi odalenn.
    Fölébredek.
    Fel kéne adni végre…
    Nem lehet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kamarás Klára: Add a kezed

    Már hideg párát ont az őszi rét,
    ó add nekem a kezed melegét!
    Ha ránk borul a téli alkonyat,
    tán elfelejtünk tavaszt, víg nyarat…
    s ha csengős szánon új csapat halad,
    aludd mellettem téli álmodat…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Moretti Gemma: Tükör

    Ne számolgasd az éveket,
    nem lesz sem több, sem kevesebb,
    ha tükröd szemed elé tartod,
    ne keresd, azt a régi arcot,

    • a napmosolyú, gondtalant. –

    Megvívtál néhány kemény harcot.
    De hallgatózzál befelé,
    s ha felnézel, az ég felé,
    tudsz-e még hinni, hogy az égbolt

    • mely réges-régen tiszta kék volt –
      lesz-e még újra égi szép?

    Ha tükröd magad elé tartod,
    s nem néz vissza a régi kép,
    ne fájjon, hogy a gondtalan,
    napmosolyú arcnak ránca van,
    nem is egy-kettő. Számtalan.

    Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
    barátkozzon a változó éggel,
    s tudj mosolyogni, gondtalan.
    Mert a lelkedben béke van.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Pablo Neruda: Egy himnusz az élethez

    Lassan meghal az,
    aki soha nem megy útra,
    aki nem olvas,
    aki nem hallgat zenét,
    aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát.

    Lassan meghal az,
    aki elvesztette önszeretetét,
    aki nem fogadja más segítségét.

    Lassan szokásainak rabja lett,
    aki mindig ugyanazt az utat járja,
    aki soha nem változtat támaszpontot,
    aki nem meri öltözete színét cserélni
    vagy soha sem beszél ismeretlenekkel.

    Lassan meghal az,
    aki elkerüli a szenvedélyt
    és az izgalom örvénylését,
    amely a szeme fényét gyújtja
    és gyógyítja a szív sebeit.

    Lassan meghal az,
    aki nem tudja célpontját változtatni
    mikor boldogtalan
    a munkában vagy szerelmében,
    aki nem mer veszélyt vállalni
    az álmai megvalósítására,

    Élj most!
    Légy merész ma!
    Cselekedj mindjárt!
    Ne hagyd magad lassan meghalni!
    Ne vond magadtól meg a boldogságot!

    Forrás: Szeretem a verseket

    Kattints a címre a teljes vershez!

  • Széchenyi István: Idézetek

    „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövőn.”

  • Rejtő Jenő: Csontbrigád

    „Élni azt jelenti, mint örülni bármi áron.”

  • Tóth Árpád: Álarcosan

    Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
    Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
    A világ minden fényét s melegét
    Szórva adnám.

    Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
    Ibolyákkal a téli Riviérát.
    Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
    Boldog órát.

    De most oly nehéz. Most egy sugarat
    Se tudok hazudni, se lopni.
    Vergődő és fénytelen harcokon
    El kell kopni.

    Az Antikrisztus napjai ezek,
    Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
    Röhögő senkik, balkörmű gazok
    Szállnak mennybe.

    S én lent vergődöm, és nem tudja más,
    Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
    De légy türelmes. Jön még ideje
    Szebb zenéknek.

    Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
    Váró révem, virágos menedékem.
    Most álarc van rajtam, zord és hideg,
    De letépem,

    Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
    Öledbe hajló arcomról lemállik,
    S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
    Mindhalálig.

    Forrás: Szeretem a verseket