https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Reviczky Gyula: Bünhődés

    A szenvedélyre jött a szenvedés.
    Szines kéjhabra gond, sötét, nehéz.
    Mámor ködére tiszta öntudat,
    Amelynek kése szívünkben kutat.

    Oh, mindenért fizettem kamatot,
    Mi köznapénál több gyönyört adott.
    Emésztő életvágy szorult belém,
    Szivemet lángján összeperzselém.

    Nem voltam mértéktartó semmiben,
    Nem volt elég, amig telt, semmisem,
    Mohón élveztem, kábultan, vakon,
    Akármivel kinált az alkalom.

    Gaz uzsorás volt. Oh milyen nehéz,
    Keserves most a visszafizetés!
    Amig egyszer majd kénytelen leszek
    Igy szólni: Nincs több; nem fizethetek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tacitus: Idézetek

    „A bölcsesség nem a fejünkben, hanem a szívünkben rejlik.”

  • Széchenyi Zsigmond: Idézetek

    „A Csend az örökkévalóság alkotórésze. A világ elmúlik, de a Csend megmarad, azért érezzük azt, hogy mérhetetlen erő és el nem érhető bölcsesség rejlik a Csendben.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • C. Houghton: Idézetek

    „Azok a kifejezések, amelyekkel másokat jellemzünk, keveset mondanak róluk, de nagyon sokat mondanak rólunk.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • — Erich Fromm: Idézetek

    “Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret.”

    Forrás: lélektől lélekig

  • Tompa István: A végtelen

    Évekből csak napok,
    napokból csak órák,
    órákból csak percek
    s egy pillanat…
    boldog mosolyodban,
    mint lágy habokban,
    ringatózva süllyedek.

    Ez a szerelem?
    Több! – A végtelen!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Néha félek…

    Néha félek…
    Úgy nyugtalanít ez a suttogás,
    Ezek a halk neszek,
    Ez az imbolygás, ez az összejátszás
    A hátam megett.
    E halk hullása nem tudom minek.
    Itt nem hull levél,
    Tán az Idő pereg
    Bús percegéssel itt, az örökzöldben.
    Néha félek…
    A fenyves olyan kísérteties.
    Néha úgy érzem, hogy lepke vagyok,
    S felszúrhat minden öreg fenyő tűje.
    Egy idegen parány,
    Akit nem tűr az ősvadon magában.
    De multkor egy gyökérbe botlott lábam,
    S ahogy fölnéztem,
    Megrázta szakállát egy vén fenyő,
    És így szólt hozzám barátságosan:
    Öcsém, jobban vigyázz!
    S ha elvágódsz, hát csak magadra vess!

    Forrás: Lélektől lélekig

    Reményik Sándor, erdélyi magyar, félelem, természet, elmélkedés

  • Jánosi András: Neked

    Ha szemedbe nézek látom a világot,
    iriszedbe bújtatott képeket látok.

    Hogyha kérdezel hangod úntalan édes,
    ha nem egy zenekar, akkor vonósnégyes.

    Markodban rejtőző hatalmas melegség
    minden idegemnek igéri az estét.

    Bőröd pórusai hajnalok láváját,
    édes illatukat szűntelenül ontják.

    Lelkedre, hogy nőjön, ritmusokat lopok:
    koppanó lépteid dübörgő nagydobok.

    S neked én viszem át a fogamban tartva,
    e hatalmas szerelmet a túlsó partra!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hamvas Béla: Idézet

    “Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Oscar Wilde: Idézet

    “Ma az emberek tudják mindennek az árát, de semminek az értékét.”

    Forrás: Lélektől lélekig