https://verskucko.com

Kategória: Ady Endre

  • Ady Endre: Biztató a szerelemhez

    Szép asszonyom, a szerelem
    Ötlettelen és ócska jószág,
    És mégis, hidd el, ez az egy
    Hajszás valamink: a valóság.

    Az ember mindent elfeled,
    Élni, hazudni, halni, adni,
    De csók-kérő daganata
    A sírban sem fog lelohadni.

    Drágám, az évek és napok,
    Hidd el, nem lesznek sohse szebbek:
    Holnap s mindig az emberek
    Ölelnek, szűlnek és temetnek.

    Valahogyan, valahogyan
    Ezt kellene feledni máma.
    Ez a kicsi kis feledés:
    Ez az emberek boldogsága.

    Édes, ugye, mi feledünk?
    Drágám, ugye, a napok, évek
    Nem rontják meg a mámorunk,
    Nem rontnak meg engem s téged?

    Olyan mindegy, mint szeretünk,
    Olyan mindegy, csókunk mifajta,
    Olyan közeli a Halál
    S olyan nagyszerű győzni rajta.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Dal a rózsáról

    A szép leány a búcsúzáskor
    Egy rózsát tűzött fel nekem.
    Piros volt lágyan feslő szirma,
    Jelképed, égő szerelem!
    Könnyű csókot lehelt reája
    S mint álomkép már messze szállt el,
    S én fájó szívvel, könnyes szemmel
    Sokáig néztem még utána.

    Elhervadt már a rózsabimbó,
    Amit a szép leány adott.
    Hervadtan őrzöm, hisz a múltból
    A sors csupán ennyit hagyott…
    Pedig a lányka könnyű csókját
    Könnyeim már régen lemosták,
    De most tudom, hogy ez a csók volt
    Sejtelmes, végső „Isten hozzád!”

    A szép leány a rózsabimbót
    Most más legénynek tépi le,
    Most más legényért dobog, lángol
    Szerelmes, forró kis szíve;
    Más csókolja kicsiny kacsóját,
    De megőrzöm a hervadt rózsát:
    Én kaptam annak a kislánynak
    Legelső, tiszta, szűzi csókját!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Vágyni hogy szeretnék

    Hiszen jó volt magamban,
    Magamért és magammal élni,
    De ezt a boldogságot
    Olyan jó volna fölcserélni.
    Valami furcsa kékkel,
    Egy ősi s csak holnap jött mával,
    Valami kidacolt, nagy,
    Kínra-hajló romantikával.
    Óh, vágyni hogy szeretnék,
    De nem vággyal, aki csak percnyi,
    De vággyal, amellyel
    Örökig ki lehet telelni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Be szépre-nőttél bennem

    Be nagyra-nőttél,
    Be szépre-nőttél bennem,
    Én kidacolt, drága szerelmem.

    Elfojtanálak,
    Ha enyhe volna múltam,
    De bűnöztem, de nem tanultam.

    Sorsom fokára
    Szerelmes ibisz-pelyhek
    Most már fészket-kérőn cipelnek.

    Be jó dacolni,
    Be jó a cifra bánat,
    Be jó bolondulni utánad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Gonosz csókok tudománya

    Isten, küldjön te szent kegyelmed
    Szívemre halálom előtt
    Valami különös szerelmet,
    Valami különös szerelmet.

    Szörnyedjenek el, akik látják
    Az én öleléseimet:
    Új, gonosz csókok tudományát,
    Új, gonosz csókok tudományát.

    Figurázó, nagy csók-zenével,
    Vadítva a maflák hadát:
    Így jöjjön el majd az az éjjel,
    Így jöjjön el majd az az éjjel.

    Így kárhozván föloldozódok,
    Mert így ítélem igazán
    Az életet s kulcsát, a csókot,
    Az életet s kulcsát, a csókot.

    Az élet: elvesztett csók-holmi
    S én szeretném az életet
    Egy csók-ötlettel megcsúfolni,
    Egy csók-ötlettel megcsúfolni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Vándor, téli Hold

    Este volt, idegenben, távol,
    tarka, rossz népek jártak és szerettek,
    s mi búcsúztunk, szólván így:
    ölelkezniök kell a jobb embereknek,
    hiszen olyan ritkán lelik meg egymást.

    Én őriztelek s őriztél-e engem,
    két jobb embernek őrizted-e sorsát?
    Nagyon kis boldogság
    permetezzett a mi fejünkre.

    Talán te voltál, aki megbántad
    találkozásunk és bátor vágyad,
    a cél-vevésünk s a botor hitünk.
    Tudsz-e még hinni?
    Próbáld meg s jól lesz: hiszünk.

    Nekem a tele-Holdak,
    az együtt-nézettek,
    szépek lesznek, mert szépek voltak,
    s a fogadásunk
    nekem ma sem egy utált, ócska folt:
    megbolondulnál, ha tudnád,
    miket juttat eszembe
    a vándor, téli tele-Hold.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: A kezdet siratása

    Dehogy maradnék veszteg,
    Mihol minden napomon
    Drágaságokat vesztek
    És nincs mit féltenem.

    Búza-földön keresztek
    S más keresztek itt s amott,
    Nincsen Vég és nincs Kezdet:
    A Kezdet halála fáj.

    Ez fáj mégis: a Kezdet,
    Ez a szent, ős Valami,
    Akit most már megesznek
    A Vég halott szájai.

    Micsoda-szép gerezdek
    Kínálgatták magukat
    S milyen szép volt a Kezdet,
    Akit most megöl a Vég.

    Milyen búsak, esettek,
    Kik most kezdnek kezdeni,
    Oh, fiatal keresztek,
    Látlak ifjú vállakon.

    Siratlak, drága Kezdet,
    Ki hozzám kegyes valál
    S mert Vég sincs, hát meresztek
    Kisírt szemeket feléd.

    Lelkem immár megedzett.
    Élni? – halni? – : ugyanaz,
    De siratlak, szent Kezdet – :
    Most nem vagy sehol-sehol.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Ady Endre: Kár volna érted

    Futó sorból rontva kidőlten,
    nem is vagyok talán már,
    nem is lehetek az Időben.

    Jóság rohamaim is fogytán
    s úgy nézek messzeségbe,
    mint vén juhász hajolva botján.

    Igen: bot, egy kicsit koldusbot,
    hideg és fáradt nézés
    s otthagyott, szegény ősi jussok.

    Ki társam lenne, nekem nem kell
    s vágyottam nem vágy társul
    s aggulok éhes szerelemmel.

    Se jó, se rossz, se bús, se víg már:
    becsületes válasz megy:
    kár volna érted, hogyha bíznál.

    Engem kinullázott az Élet,
    én már dacból se adnék
    bárkinek is meleg hűséget.

    Csoda-percnek kellene jönni
    s mert nem bízok csodákban:
    csókollak, de el kell köszönni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Az Isten-kereső lárma

    Neved sem értem, Istenem,
    De van két árva, nagy szemem
    S annyi bolondot látok,
    Hogy e sok bolondságból
    Nagy ijedelmemben,
    Uram, hozzád kiáltok.

    Próbáltam sokféle mesét,
    De, hajh, egyik se volt elég:
    Szívemben, idegimben
    Kiabáló, nagy lárma
    Téged keres, Fölség,
    Isten, a tied minden.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Játék, játék, játék

    Mintha halkan szólnál:
    Vigyázz, sokan nézik,
    Ne játsszunk csókosdit,
    Játsszunk temetésdit.

    Játék, játék, játék,
    Csak vidámabb volna,
    Kergetőbb egymáshoz,
    Éhesebb a sorsra.

    De csodától félve,
    Vidámságtól futva
    Föllepi palántánk
    Gyilkos árnyú dudva.

    Magam kínálása,
    Magad kelletése:
    Két hamar-vén gyermek
    Tréfás temetése.

    Sírnivaló tréfa,
    Unnivaló vágyság,
    Kívánatot űzni
    Kívánó kívánság.

    Szórakozott játék,
    Reményadás félve,
    Szomorkás elszánás
    Szánó hittetése.

    Ölelkező álmunk
    Csókokba se csattan:
    Föllegek járása
    Hideg magasakban.

    Hideg magasakban,
    Szépben, jóban, télben.
    Csak nem engedelmes,
    Nagy teljesülésben.

    Nem a csoda útján,
    Nem a rendnek útján,
    De játékot vesztve
    Játékot hazudván.

    Ám ad a Tél farkast,
    Fogakat az éhség,
    Vágyakat a közöny,
    Foltokat a szépség.

    Búzának őrlődést,
    Őrlődést a vágynak,
    Halál-komolyságot
    Gyáva élet-táncnak.

    Virágot nyílásba,
    Valóba a tervet,
    Nevekbe a titkot
    Örök csoda kerget.

    Folyót a tengerbe,
    Búzát a malomba,
    Életet Halálba
    S téged a karomba

    Forrás: Lélektől lélekig