https://verskucko.com

Kategória: Ady Endre

  • Ady Endre: Sorsunk

    Van az életben egy-egy pillanat,
    Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
    Lelkünk repül, száll, magával ragad,
    Bús aggodalmak mindhiába húznak.

    Csalóka álmok léghajóján
    A vihar szépen fellegekbe tüntet,
    Míg lenn a földön kárörvendő,
    Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

    Van az életben egy-egy pillanat,
    Hogy nem várunk már semmit a világtól,
    Leroskadunk bánat terhe alatt,
    Szivünk mindenkit megátkozva vádol.

    Míg porba hullva megsiratjuk,
    Mi porba döntött – sok keserü álmunk,
    Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
    Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

    Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
    Szivünk a vágyak tengerén evez,
    Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
    De egy zord erő küzdelemre készti.

    Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
    Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
    Míg sírba visz az önvád néma átka.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Karácsony

    (Kötetbe nem sorolt versek)

    I.
    Harang csendül,
    Ének zendül,
    Messze zsong a hálaének,
    Az én kedves kis falumban
    Karácsonykor
    Magába száll minden lélek.

    Minden ember
    Szeretettel
    Borul földre imádkozni,
    Az én kedves kis falumba
    A Messiás
    Boldogságot szokott hozni.

    A templomba
    Hosszu sorba
    Indulnak el ifjak, vének,
    Az én kedves kis falumban
    Hálát adnak
    A magasság Istenének.

    Mintha itt lenn
    A nagy Isten
    Szent kegyelme súgna, szállna,
    Az én kedves, kis falumban
    Minden szívben
    Csak szeretet lakik máma.

    II.
    Bántja lelkem a nagy város
    Durva zaja,
    De jó volna ünnepelni
    Odahaza.

    De jó volna tiszta szívből
    – Úgy mint régen –
    Fohászkodni,
    De jó volna megnyugodni.

    De jó volna mindent, mindent
    Elfeledni,
    De jó volna játszadozó
    Gyermek lenni.

    Igaz hittel, gyermek szívvel
    A világgal
    Kibékülni,
    Szeretetben üdvözülni.

    III.
    Ha ez a szép rege
    Igaz hitté válna,
    Óh, de nagy boldogság
    Szállna a világra.

    És a gyarló ember
    Ember lenne újra,
    Talizmánja lenne
    A szomorú útra.

    Golgota nem volna
    Ez a földi élet,
    Egy erő hatná át
    A nagy mindenséget.

    Nem volna más vallás,
    Nem volna csak ennyi:
    Imádni az Istent
    És egymást szeretni…

    Karácsonyi rege
    Ha valóra válna,
    Igazi boldogság
    Szállna a világra…

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Nézz, Drágám, kincseimre

    Nézz, Drágám, kincseimre,
    Lázáros, szomorú nincseimre,
    Nézz egy hű, igaz élet sorsára
    S őszülő tincseimre.

    Nem mentem erre-arra,
    Búsan büszke voltam a magyarra
    S ezért is, hajh, sokszor kerültem
    Sok hajhra, jajra, bajra.

    Jó voltam szerelemben:
    Egy Isten sem gondolhatná szebben,
    Ahogy én gyermekül elgondoltam
    S nézz lázban, vérben, sebben.

    Ha te nem jöttél vóna,
    Ma már tán panaszló szám se szólna
    S gúnyolói hivő életeknek
    Raknak a koporsóba.

    Nézz, Drágám, rám szeretve,
    Téged találtalak menekedve
    S ha van még kedv ez aljas világban:
    Te vagy a szívem kedve.

    Nézz, Drágám, kincseimre,
    Lázáros, szomorú nincseimre
    S legyenek neked sötétek, ifjak:
    Őszülő tincseimre.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: De ha mégis?

    Gondoltam: drága, kicsi társam,
    Próbáljunk mégis megmaradni
    Ebben a gyilkos, vad dúlásban.

    Mikor mindenek vesznek, tűnnek,
    Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,
    Tarts meg csodának avagy bűnnek.

    Mikor mindenek futnak, hullnak,
    Gondoltam: drága, kicsi társam
    Tarts meg engem igérő Multnak.

    Tarts meg engem, míg szögek vernek,
    Véres szívemmel, megbénultan,
    Mégis csak tegnapi embernek.

    Karolsz még, drága, kicsi társam?
    Jaj nekem, jaj, ezerszer is jaj,
    Ebben a véres ájulásban.

    De ha megyek, sorsom te vedd el,
    Kinek az orkán odaadta,
    A te tűrő, igaz kezeddel.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Őrizem a szemed

    Már vénülő kezemmel
    Fogom meg a kezedet,
    Már vénülő szememmel
    Őrizem a szemedet.

    Világok pusztulásán
    Ősi vad, kit rettenet
    Űz, érkeztem meg hozzád
    S várok riadtan veled.

    Már vénülő kezemmel
    Fogom meg a kezedet,
    Már vénülő szememmel
    Őrizem a szemedet.

    Nem tudom, miért, meddig
    Maradok meg még neked,
    De a kezedet fogom
    S őrizem a szemedet.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Vallomás a szerelemről

    Hetedhét országban
    Nem találtam mását:
    Szeretem szép, beteg,
    Csengő kacagását,
    De nagyon szeretem.

    Szeretem, hogy elbujt
    Erős, nagy voltomban,
    Szeretem hibáit
    Jóságánál jobban,
    De nagyon szeretem.

    Szeretem fölséges
    Voltomat e nászban,
    S fényes biztonságom
    Valakiben, másban,
    De nagyon szeretem.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre – És mégis megvártalak

    Te még nem indultál el útnak
    S engem űzött az unalom,
    Sok-biroknak e dühös láza,
    Száz iramú, vad utamon.
    Szeretők és cimborák hulltak,
    Vesztek mellőlem sorba ki,
    De nem tudtak eloltani
    Száz életet oltó fuvalmak.

    Lendületek és szünetek,
    Tivornyák, villámlások, lármák
    Vakok voltak és süketek.
    Nem volt soha oda-adásom,
    Valaki féltően fogott:
    Nem indultál, nem jöhettél még
    S valójában nem lobogott

    Életem még a poklokban sem
    És eltemettek százszor is
    És száz életből vígan tör ki
    Egy teljes élet, mámor is.
    Ujságos ízével a vágynak
    Pirulón és reszketegen
    Hajtom megérkezett, megérett,
    Drága öledbe a fejem.

    És mégis megvártalak.



    Forrás: MEK

  • Ady Endre – A mindegy átka

    Sorakoznak s elfutnak a hetek,
    Mintha kórház-szagtól futnának.
    Talán nem volt soha ilyen beteg
    Az Élet, mely szennyesen bukdos
    S nem tud eljutni tiszta kúthoz.

    Máskor se volt itt élni jó dolog,
    De viharok sűrübben jöttek
    És többen voltak zúgó bátorok.
    Most már a reménytelen Mindegy
    Túlságosan meggyőzött minket.

    A Mindegy, mi ma mindent összetör,
    A lágy ujjakat összefonja,
    Hogy nem szorul össze az ököl.
    S hogy itt még valami teremjen,
    Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.

    Igenis: kell a bátor lobbanás
    S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
    Hogy minden vannál mindig jobb a más.
    Gyujtsuk ki jól a sziveinket:
    Csak azért se győzhet a Mindegy.

    .

    Forrás: MEK

  • Ady Endre – Virágos karácsonyi ének

    Óhajtozom el a Magasságba,
    Nagy a csúfság idelenn,
    De van Karácsony, Karácsony,
    Istenem, én Istenem
    S ember-vágy küldte Krisztusunkat.

    Két gerlicét vagy galambfiókát,
    Két szívet adnék oda,
    Hogyha megint visszajönne
    A Léleknek mosolya
    S szeretettel járnánk jászolhoz.

    Krisztus kivánata, Megtartóé,
    Lázong át a szívemen,
    Mert Karácsony lesz, Karácsony,
    Istenem, én Istenem,
    Valaha be szebbeket tudtál.

    Óhajtozom el a Magasságba
    Gyermekségemben kötött
    Minden szűzséges jussommal,
    Mert az emberek között
    Nem így igértetett, hogy éljek.

    Követelem a bódító álmot,
    Karácsonyt, Krisztus-javat,
    Amivel csak hitegettek,
    Amit csak hinni szabad,
    Csúfság helyett a Magasságot.

    Lábainknak eligazitását
    Kérem én szerelmesen,
    Karácsony jöjjön, Karácsony
    És száz jézusi seben
    Nyiladozzék ékes bokréta.



    Forrás: MEK

  • Ady Endre – Adja az Isten

    Adja meg az Isten,
    Mit adni nem szokott,
    Száz bús vasárnap helyett
    Sok, víg hétköznapot,
    Adja meg az Isten.

    Adja meg az Isten
    Sírásaink végét,
    Lelkünknek teljességes
    S vágyott békességét,
    Adja meg az Isten.

    Adja meg az Isten,
    Bár furcsa a világ,
    Ne játsszak ölő, gyilkos,
    Cudar komédiát,
    Adja meg az Isten.

    Adja meg az Isten,
    Mit adni nem szokott,
    Száz bús vasárnap helyett
    Sok, víg hétköznapot,
    Adja meg az Isten.



    Forrás: MEK