És újra tisztelgek ma ím
Bolondos múzsa nálad,
Az ember, tisztelt uraim,
Egy társaságos állat.
Akármi rendű és fajú,
Csoportosan jár, mint a juh
S nincs ebbe semmi kétely:
E nyájban is van métely.
Ha három ember összeáll,
Ennek csodás a haszna,
Az egyik klubot proponál,
A többi megszavazza.
A három ember ott vagy itt
Legott egy klubot létesít,
Ezt hívják kaszinónak
S nincs nyitva a zsidónak.
A kaszinót beszentelik,
Ez lényeges momentom,
Folyik a játék reggelig,
Vagy még tovább is, nem tom.
Mert mulatságnak csudajó
A ferbli és a makaó,
A vidám nasi-vásit
Is kedvelik a bácsik.
És nemsokára hallani,
De emlegetni nem jó,
A klubba történt valami,
Ami nem úri tempó.
Hiszed komám, vagy nem hiszed,
Egy úr hamisan ferblizett,
Hites tanúk szerint itt
A banda járta mindig.
Az ügy elalszik csakhamar
S egy másik kaszinóbul
Egy hétre rá egy bús magyar
Önszántábul kilódul.
S ma már – hiába – nem titok,
Hogy ez az úr is paklizott,
Kissé megkorrigálta,
Ha nem festett a kártya.
Bár e rekord nagyon szerény
És túlrövid a lista,
Örvendetes egy esemény,
Hogy itt sok a sipista.
S bizony az isten tudja csak,
Hogy itt is elsők az urak,
A finom, úri kasztok
Lefőzik a parasztot.
Ha egy játékban öt malac,
Egyet ha húszra kaptál:
Te korrekt gentleman maradsz,
Ha reverzálist adtál.
Hogyha be nem vág holmi kvárt,
Egy kis hamisság meg nem árt
S ha mégis rajta kapnak,
Az entre-nous maradhat.
Hiszen megdönthetetlen áll,
Mint kalapon a kócsag,
Haszonra egy se spekulál,
Ez úri passzió csak.
Haszon – mi kínos, csúnya szó,
Haszonleső csak a zsidó,
A nagy úri sipisták
Pénzszomjuságtul tiszták.
Önzetlenül pakliztanak
Ők minden áldott estén,
Nékik a zöld, a tök, a makk
Csak szimbolista festmény.
Ha valaki előkelő,
Hát dekadensül emel ő
És praerafaelista,
Mint légies sipista.
Oh közmorál, oh közmorál,
Mi zöld vagy még manapság!
A paklizás nálunk ma már
Csak ártatlan mulatság.
S te mégis, mégis megrovod,
Ha paklizás van itt vagy ott,
Pedig, hogy az mi fajta –
Lokálja válogatja.
Ma még a láthatár komor
S a paklizó, ha veszt is,
Eljön bizonnyal az a kor,
Mely szentesíti ezt is.
Oh közmorál, ne vedd zokon,
De csakhamar a klubokon
Egy tábla jelenik meg,
Fura egy tábla, hidd meg!
A címfestő azt fogja szép
Betűkkel rája róni:
„A kaszinó jó hírnevét,
Óhajtjuk mi megóvni.
A paklizást ezennel itt
Egyhangulag megengedik,
Ki itt paklizni nem mer,
Nem tisztességes ember.”
- április 5.
